Ferencesek üzenete Szent Ferenc ünnepére

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Szentek_sztferencszobor.jpegA Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány a következő gondolatokkal készül október 4-re, Assisi Szent Ferenc ünnepére.

„Altissimu, onnipotente bonsignore – Fölséges, mindenható Jóúr!” – így kezdődik a Naphimnusz, a teremtmények éneke, Assisi Szent Ferenc egyik legismertebb műve, úgy, ahogy annak idején leírta. Pontosabban elmondta a testvéreknek, akik feljegyezték. Tavaly arról elmélkedtünk, mit jelent Isten jósága. Most továbblépünk, és azt járjuk körül, mit jelent Szent Ferenc számára az, hogy Isten a Fölséges.
Spoletói álomlátása során Krisztus azt kérdezi tőle: „Mondd csak, Ferenc, ki a nagyobb, az Úr vagy a szolga?” Ferenc válaszára pedig, hogy az Úr a nagyobb, tovább kérdezi: „De hát akkor miért a szolgának akarsz szolgálni, és miért nem az Úrnak?”
A becsvágyó és családjának társadalmi lehetőségeinél magasabbra törő ifjú polgár, Ferenc számára döntő volt ez a felismerés: Isten a nagyobb, a Legnagyobb. Isten a Fölséges. Úgy tűnik, Ferencnek éppen ez a felfokozott becsvágya, a legtöbb, a legnagyobb keresése lett az a kapu, amin keresztül Isten felismerhetően beléphetett az ő világába. Amikor Istenre ezt a szót alkalmazza: „fölséges” (altissimus, altissimo, altissimu), mindig Isten transzcendens mivoltát emeli ki. A Naphimnusz így folytatódik: „Mindenható, fölséges és jóságos Úr, tiéd a dicséret, dicsőség és imádás, és minden áldás. Minden egyedül téged illet, Fölség, és nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja” (Sík Sándor fordítása). Már San Damiano romos templomában is így kezdi imádságát: „Fölséges és dicsőséges Isten, világosítsd meg szívem sötétségét…” Végrendeletében azt írja, hogy „maga a Fölséges nyilatkoztatta ki, hogy a Szent Evangélium szerint kell élnem”.
Bár az ember nem méltó Isten nevének kimondására, Ferenc gondolatvilágában mégis ott találjuk őt a fölséges Isten mellett. Az ember a fölséges Isten fényében nyeri el és ismeri fel igazán emberi méltóságát; Isten nyilatkoztatja ki Krisztusban az embert az embernek, és ez Ferenc alázatosságának forrása. Ha Isten a fölséges, akkor az ember a kicsi. A Naphimnusz kezdősorában az „altissimu” (fölséges) a „signore” (úr) jelzője. A „signore” azonban a „senior” szóból ered, ami eredetileg azt jelenti: „idősebb”; a hűbéri rendszerben pedig a hűbérurat jelöli, akinek hűbérese (vazallusa) engedelmességet fogad a seniortól kapott javakért cserébe. Ha Isten a senior, akkor az ember a minor. A nagyobb mellett ott a kisebb is. Márpedig Ferenc így nevezi el az általa alapított közösséget: Kisebb Testvérek Rendje (Ordo Fratrum Minorum). Így ez az elnevezés nemcsak társadalmi szolidaritást akar kifejezni, hanem az ember alaphelyzetét is kijelöli Isten előtt, a világban.
Aki felismerte Isten előtti helyét és elismerte kicsinységét, az ki tudja mondani Istennek: „minden egyedül téged illet, Fölség”. Ez pedig Ferenc számára a szegénység egyik kiindulópontja, mert ha tudunk is jót tenni vagy mondani, azt Isten teszi és mondja általunk. Ezért aztán Ferenc szerint ezeket mind Istennek kell tulajdonítanunk, mintegy visszaadnunk neki. Amikor ezt említjük, eszünkbe jut Ferencnek egy korábbi tette, amikor mindent visszaadott valakinek. Viharos elszakadásuk során visszaadott apjának mindent, még a rajta lévő ruhákat is. Ferenc hosszú ideig hordozta ennek sebét, de megtanulta, mindent visszaadni szenvedéssel, küzdelemmel és fájdalommal jár.
De hogyan tudjuk visszaadni Istennek, ami az övé, ami őt illeti? Talán segítségünkre van az, amit Szent János első levelében Isten szeretetéről olvashatunk: hogyan szeretheti valaki Istent, akit nem lát, amikor nem szereti embertársát, akit lát? Úgy gondoljuk, minden embertársunknak tett szolgálat, segítség istenszeretet, és minden rászorulónak, kisebbnek adott segítség visszaadása annak, amit a Fölségestől kaptunk, és ami egyedül Őt illeti.
Szent Ferenc ünnepén szeretnénk tehát megköszönni, hogy segít nekünk abban, hogy a kisebbek is kimondhassák: Isten a Fölséges, és kívánjuk, hogy jó cselekedete révén Isten, a Fölséges vonja fényébe az Ön és szerettei életét.
Forrás: Ferences Sajtóközpont
Fotó: Pixabay.com
Magyar Kurír

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

Minél inkább megkopik, elsekélyesedik a Szeretet Istenébe vetett hitünk, annál inkább itt a földön akarunk valami istenpótlót keresni. Elkezdünk isteníteni valakit, akárkit vagy valamit, akármit, mert Isten nélkül nem élhetünk. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)

Ma 2018. december 18. kedd, Auguszta napja van. Holnap Viola napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Nap Szentje

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Az utolsó ajtó

Az életen is tudatosan, hosszan kell menni. Amikor becsukódik mögöttünk egy ajtó, mindig kinyílik valahol előttünk egy újabb. Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube