Székelyderzs – népiesen Dözs – Székelyudvarhelytől szűk húsz kilométerre délnyugatra, a Nagy- (vagy Lok-) patak völgyében magas dombsorok közt fekszik. Neve a szláv Drž személynévből származik. Vártemploma egyike azoknak a romániai magyar műemlékeknek, amelyek az UNESCO-világörökség részét képezik.

1334-ben Ders néven említik először. A hagyomány szerint a régi falu a Pénzes-dűlőben volt, amely a tatárjáráskor pusztulhatott el. Ennek kápolnája is volt. Szájhagyomány szerint a mai lakosság Darócról került ide lakosságcserével, eszerint a templomot eredetileg szászok építették, akik Darócra költöztek át. A falu unitárius templomerődje egy XIII. század eleji kápolna bővítésével a XIV. század elején épült.

A Petki család ősi fészke

Székelyderzs a Petki család ősi fészke, udvarházuk a mai kultúrház helyén volt. 1910-ben ezerháromszázkilencven magyar lakosa volt, 1992-ben nyolcszáznegyvennégy lakosából nyolcszázharminchat magyar és nyolc román volt.

A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott.

A második bécsi döntés az új határ szomszédságába került községet magyar többsége ellenére román közigazgatásban hagyta, feltehetőleg azért, mivel a döntőbírák teljes hosszában Románia birtokában kívánták hagyni a Segesvár-Brassó vasútvonalat.

Az 1419-ből származó freskótöredék

Ahogyan azt már a felvezetőnkben röviden jeleztük, a falu unitárius templomerődje egy XIII. század eleji kápolna bővítésével a XIV. század elején épült, a XV. században átépítették, erődfalai XVII. századiak, az 1605. évi Basta-féle pusztítás után épültek meg. 1661-ben Ali pasa csapatai dúlták fel.

Belsejében számos 1419-ben készült freskótöredék került napvilágra.

1938-ban egyik befalazott ablakából rovásírásos tégla került elő.

A lőrések a védelmi szerepet igazolják

A templom falán felül érdekes szuroköntő nyílások láthatók, már-már díszes formájukat a praktika szülte.

A körítőfalon körben lőrések mutatják még a védelmi szerep fontosságát.

A kaputorony aljában kettős kapu áll: így ha a támadók a külsőn már át is jutottak, a belső kapu előtt megtorpanni kényszerültek, miközben a torony emeletéről a védők nyílásokon keresztül szurkot önthettek a nyakukba.

A különleges tárolóhelyek

Az erődtemplom érdekessége, hogy a falu népe itt tárolta a legfontosabb értéket: az élelmet – így a kiéheztetés ellen is fel volt készítve.

Külső támadás esetén elég volt bemenekülni az erődbe – az élelem már ott volt.

A bástyák között a várfal mentén félnyereg tető alatt hatalmas ládákban tárolták a gabonát, a saroktornyok emeletén pedig a szalonnák lógtak kampókra akasztva; és itt, külön megjegyeznénk, hogy ezt a hagyományt a falu lakói mind a mai napig őrzik.

Minden családnak saját ládái és kampói vannak

A tornyokat és a gabonás ládákat hetente egyszer, szerdán reggel hétkor lehet meglátogatni.

A templom békeidőben is zárva volt, kulcsát megbízott személy őrizte – nehogy egy sonka átugorjon egy másik kampóra… –, és szalonnát csak hetente egyszer, a hét bizonyos napján lehetett vételezni.

Az a háziasszony, aki – rosszul beosztva az élelmet – ettől eltérni kényszerült, bizony számíthatott a falu megvetésére.

A korai templomot a XV. század végén átépítik

A templom építése első formájában a XIII-XIV. század fordulójára tehető. E korai templom feltehetően félköríves záródású szentéllyel épült, hajója a mainál rövidebb és alacsonyabb volt.

1419-ben, amikor a falképeit festették, a hajófalak már a mai hosszúságot mutatták.

A XV. század végén a templomot gótikus stílusban átépítették a szomszédos Petekből Derzsbe települt Petki család támogatásával.

A hajó és a szentély boltozata egymástól eltérő méretű téglákból épült, amiből az a következtetés vonható le, hogy a mennyezet e két része nem egyidős.

A védelmi rész építéséhez szász templomerődök valamelyike szolgálta a mintát

A templom védelmi emeletének építési idejéről semmiféle adat nem maradt fönn.

Gyöngyössy János, a Székelyföldi vártemplomok c. könyvében ír arról, hogy feltételezhető az, hogy építéséhez a szász templomerődök valamelyike szolgáltatta a mintát.

E tekintetben a szászsebes melletti Buzd erődített temploma jöhet számításba, amelynek szentélyében az 1523-as évszám olvasható.

A lőrésekkel ellátott, gyámokra és támpillérekre nehezedő mellvéd nem készülhetett a XV. század végén – tudniillik közvetlenül a szentély boltozása után –, sőt, talán a XVI. század első évtizedeiben sem, mivel a templomokra épült, gyámos alátámasztású mellvédek a szomszédos Szászvidéken is csak később terjednek el.

Mindehhez az is hozzátehető, hogy a székelyderzsi templom védelmi emeleteinek fordított kulcslyuk alakú lőrései a könnyebb kézi tűzfegyverek számára készültek, ez pedig az építés idejét illetően szintén amellett szól, hogy a védelmi emelet nem a XV. század végén, a késő gótikus átépítés alkalmával, hanem később épülhetett.

Az 1606-ból származó tetőszerkezet

Az 1523-ban befejezett buzdi templomerőddel való vitathatatlan hasonlatosság, más elengedhetetlenül fontos adatok hiányában, egyelőre csak mint esetleges „terminus post quem” lehet segítségünkre a datálás kérdésében.

Megvizsgálva a templom védelmi emeletét, a padlástér felől jól kivehető, hogy mind a hajó, mind a szentély mellvédje falazatába foglal néhány, a tetőszerkezethez szervesen hozzátartozó gerendát.

Ez a tetőszerkezet, mint tudjuk, kevés utólagos kiegészítéssel 1606-ból származik.

Szintén Gyöngyössy erősíti meg azt is, hogy e tény feljogosít arra, hogy a székelyderzsi templom védelmi emeletének építését is erre az időpontra tegyük, és az eddigi datálásokkal szemben az emelet ily késői, XVII. század eleji építése mellett foglaljunk állást.

A harangtorony a védelmi rendszer legkorábban épült része

A támpillérek nélküli lőréses torony a templom épületétől külön, harangtoronyként épült, és minden bizonnyal a védelmi rendszer legkorábban épült része.

Építését a csúcsíves bejárat, a keskeny-magas lőrések alapján a XV-XVI. század fordulójára tehetjük.

Legfelső emeletét a falazat tanúsága szerint dongaboltozat zárta le.

Toronysisakjának középkori felépítéséről semmilyen adat nem maradt fenn, nincs kizárva, hogy építésétől az 1605. évi feldúlásig is erkélyes sisak fedte.

Feltételezésünk szerint a ma fennálló szabályos alaprajzú védőrendszer kiépítése előtt a templomot ovális alaprajzra épült cinteremfal övezte, amelynek bejárata a szóban forgó torony alatt nyílott.

E feltételezés az alábbi észrevételeken alapul:

– a harangtoronyként használt csúcsíves benyílóval áttört kaputorony kétségtelenül korábbi a ma fennálló védőfalaknál és bástyáknál;

– az alaprajzra tekintve szembetűnő, hogy e torony a templom hossztengelyéhez képest meglehetősen ferdén helyezkedik el, ez a dőlés pedig nehezen egyeztethető a ma fennálló szabályos erődrendszerrel, amelynek építői szemmel láthatóan szimmetrikus elrendezésre törekedtek;

– a torony legalsó emeletén nyíló, oldalra néző lőrések a ma álló védőfalak magas volta miatt sem a falakon kívüli teret, sem az udvart nem fedezik, tehát a szabályos erődrendszer utólagos emelése folytán veszthették el korábbi védelmi jelentőségüket;

– amennyiben ovális alakú zárt görbébe rajzoljuk a templom alaprajzát, a harangtorony úgy illeszkedik ebbe a görbébe, amiképpen a székelyföldi kerített templomok különálló harangtornyai a cinteremfalak görbületébe.

A Petki udvarházat feldúlják

Ilyen kerített templom lehetett kezdetben a székelyderzsi is, ugyanis a különálló harangtorony – a kaputorony – építésének csak akkor volt értelme, ha kerítés, cinteremfal is létezett, amelynek bejáratát védte.

Természetes, hogy e korai, a védelemben is szerepet játszó cinteremfal létezésével és alaprajzával kapcsolatban csak egy régészeti feltárás adhatna megnyugtató választ.

Bethlen Farkas feljegyezte Históriájá-ban, hogy Basta seregei a Petki udvarházat feldúlták.

A templomon és tornyán végzett javítások arra vallanak, hogy a fosztogatók a templomot sem kímélték.

A dúlás időpontját és körülményeit Gyulafi Lestár (1557-1616) említette anélkül, hogy az említett udvarház és a templom pusztítását szóba hozná.

Georg Krauss (1607-1679) segesvári krónikaíró is megemlékezett az eseményekről.

Bethlen Históriájá-ra és a helyi hagyományokra támaszkodva később Orbán Balázs írta le az eseményeket.

Az 1606. és 1607. években a templomon és tornyon tetemes ácsmunkát végeztek.

A templom fedélszéke és a vaspántos ajtók ekkor készültek, és ezek napjainkig fennmaradtak.

(folytatás a következő lapszámunkban)

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek és Gyöngyössy János történeti grafikusnak; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából, és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe. További képek: Magyari Hunor fotográfus.

www.kozpont.ro