Alessandro Striggio, a 16. században élt zeneszerző művét egykor rosszul kategorizálta a párizsi könyvtár és nyoma veszett, azonban nemrég megtalálták: ma sztárbandákat előz le a slágerlistákon.
A Mediciek udvari zeneszerzője, az olasz Alessandro Striggio által 1566-ban komponált zeneművet korában számos európai nagyvárosban bemutatták, sorsa azonban megpecsételődött, amikor a párizsi nemzeti könyvtárban tévedésből rosszul kategorizálták. Az Ecco si Beato Giorno című mise az egész reneszánsz korszak legnagyobb polifonikus zeneművének számít. A darabra Davitt Moroney brit zenekutató bukkant rá néhány évvel ezelőtt, első modern bemutatója a BBC Proms keretében volt 2007-ben Londonban.
A popslágerlistára betörő mise a mű első modern lemezfelvétele, az I Fagiolini zenekar (nyitóképünkön)előadásában. Az alkotás a slágerlista 68. helyén debütált, maga mögé utasítva többek között a tavalyi év legsikeresebb zenekarát: a Bon Jovit, George Harrisont és Eminemet. A klasszikus zenei ranglistán csak André Rieu holland hegedűművész legújabb albuma előzi meg.
A Striggio-mise
"Nagyon keményen dolgoztunk, hogy kellően nagyszabású és extravagáns zenei világot teremtsünk a műhöz" – mondta Robert Hollingworth, az I Fagiolini alapítója és karmestere. A zenész a brit hírügynökségnek adott interjújában "megigézőnek" nevezte a művet. Hollingworthék nem spóroltak a darab előadásánál: öt kórus és számos régi hangszer szólaltatja meg a misét, a hangszerek eredetileg énekhangra írt tételeket is játszanak. A művet az 1592-ben 55 éves korában elhunyt Striggio öt kórusra írta: a mise legnagyobb részében a kórusok nyolcfősek, a záró Agnus Dei-tételben azonban tizenkét fősre egészülnek ki.
