Minden gonosz szülőnek

(Eredeti címe: ‘A tous les “parents méchants”)

Fordította:Takdes József

Egyszer majd, ha gyermekeim elég

nagyok lesznek ahhoz,

Hogy megértsék a szülők

gondolkodásmódját,

Elmondom nekik, amit gonosz szüleim

nekem is elmondtak:

Eléggé szerettelek ahhoz, hogy

megkérdezzem, hová mész, kivel

És mikor jössz haza…

 

Eléggé szerettelek ahhoz, hogy

türelmesen megvárjam,

Míg rájössz arra, hogy a te

Legújabb barátod vagy jó komád

Mégsem az igazi.

Eléggé szerettelek ahhoz, hogy két órát

Az ajtóban álljak, amíg Te kitakarítod

A szobát, ami legfeljebb

Negyedórai munka.

Eléggé szerettelek ahhoz, hogy láthasd a

szememben

A haragot, a csalódást és a könnyeket.

A gyerekeknek meg kell tudniuk,

Hogy a szüleik nem tökéletesek.

 

Eléggé szerettelek ahhoz, hogy

vállaltassam veled

Tetteidért a felelősséget akkor is,

Ha a büntetés oly kemény volt, hogy

majdnem

Összetörte a szívemet.

De főképpen eléggé szerettelek ahhoz,

hogy NEM-et mondjak

Akkor is, ha tudtam, hogy ezért

Megharagszol rám.

Ezek voltak mindenek közt a legnehezebb

csaták.

Boldog vagyok, hogy ezeket megnyertem,

Mert a végén te is nyertél ezekkel.

 

És majd ha a te gyerekeid elég érettek

lesznek ahhoz,

Hogy megértsék a “gonosz” szülőket

vezérlő logikát,

Mondom majd nekik:

Gonoszak voltak a szüleitek?

Az enyémek gonoszak voltak.

Az én szüleim voltak a világ

leggonoszabb szülői!

Míg a többi gyerek csipszet, pizzát vagy

édességet evett,

Én lisztes dolgokat, tojást és főzeléket

kaptam.

Mikor másoknak kola és hamburger volt

az ebédjük,

Nekem húst, sajtot,

Nyers dolgokat és gyümölcsöt kellett

ennem.

Meg azt a palacsintát és süteményt,

Amit a mamánk sütött.

Az biztos, hogy a mamám mindig mást

adott ebédre,

Mint amit a többi gyerek kapott.

 

Az én szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy

mindig tudják, hol vagyok.

Az ember azt hihette volna, hogy

börtönben vagyok.

Tudniuk kellett, kik a barátaim és merre

járok velük.

Ha azt mondtam, elmegyek egy órára,

Ragaszkodtak hozzá, hogy az csak egy

óra vagy kevesebb legyen.

Szégyen elismerni, de a szüleim

megsértették

A gyermekvédelmi törvényt, ugyanis

dolgoztattak engem.

Mosogatni kellett (mily szörnyű!) az

ágyamat bevetni,

Főzni tanulni, porszívózni,

Ruhámat kimosni, szemetet kivinni,

És sok más kegyetlen munkát végezni.

Azt hiszem, éjjel is felkeltek,

Hogy nekem új feladatokat kitaláljanak…

Mindig ragaszkodtak hozzá, hogy az igazat

mondjam,

Pontosan az igazat és csak az igazat.

Mikor nagylány lettem,

Tudtak olvasni a gondolataimban

És mindent azonnal észrevettek.

Ettől kezdve valóban nehéz lett az élet!

A szüleim nem engedték meg a hangos

kürtölést,

Mikor a barátaim jöttek.

Az ajtóig kellett nekik jönni,

Hogy a szüleim is láthassák őket.

Amíg mindenki más találkozgathatott

barátjával vagy barátnőjével

12 vagy 13 éves korában,

Nekem erre 16 éves koromig kellett várni.

Szüleim miatt

Sok mindenről lemaradtam.

Amit más gyerekek megtapasztaltak.

Soha nem fogtak el kirakatlopás

vandalizmus

Vagy alkoholizmus miatt, nem keveredtem

más bűntényekbe se.

Mindez „az ő hibájuk“.

Most, hogy már elhagytam a házat,

Képzett és jólnevelt felnőtt nő vagyok,

Mindent megteszek, hogy gonosz szülő

legyek,

Akárcsak az én szüleim.

Azt hiszem, a mai világban ez alig

lehetséges.

Ma a gonosz szülők nincsenek elegen.