A Székely Golgota rockopera történelmi hitelességgel örökíti meg az 1764. január 7-ei madéfalvi vérengzésben, a Siculicidiumban kicsúcsosodó tragikus eseményeket. Mária Terézia császárnő 1762 tavaszán rendeletet bocsátott ki a székely határőrség megszervezéséről. Buccow generális és Bornemiszsza főkirálybíró a csíkszeredai Mikó-vár elé rendelt tömeget felszólította az azonnali fegyverfelvételre, de ezt a székelyek megtagadták, mivel a rendelet korábbi szabadságjogaik elvesztését is tartalmazta.

A fenyegetések, bántalmazások, a kegyetlen erőszak fokozta a székelyek ellenállását. Beke István delnei, Zöld Péter szentléleki plébános és Lázár István, Bruckenthal erdélyi kormányzó korábbi titkára a székely nép mellé állt. Lázár János és Bethlen Miklós grófok támogatták a királynői rendelet végrehajtását. A zaklatások elől a férfiak – Zöld Péter tanácsára – a havasokra menekültek 1763 telén.

A megkínzott, tömlöcbe vetett emberek egy része felvette a fegyvert, de később ők is visszaadták. Siskovits tábornok egy százada december 29-én a madéfalvi asszonynépet télvíz idején kegyelem nélkül kihajtotta a községből a mezőre. A menekültek tiltakozó levelet és kérvényt juttattak el a szervezőbizottsághoz. A kemény hangú levélben „székely vérrel szerzett kiváltságaik, ősi, nemesi szabadságjogaik” megsemmisítése ellen emelik fel szavukat.

 

A székelyföldi zendülők Madéfalván gyűltek össze. 1764. január 7-én hajnalban Carato alezredes 1350 katonával körbefogta és ágyútűz alá vetette az alvó falut. A menekülni próbáló, védtelen embereket agyonlőtték és lekaszabolták. Félezerre tehető a halottak száma, a Bűnfenyítő Bizottság százakat vetett tömlöcbe, több évi börtönbüntetést szabva ki rájuk. E tragikus, sorsfordító esemény szomorú következménye volt, hogy a székelyek tömegei hagyták el szülőföldjüket és Moldvába menekültek.

Székely Judith, Csíki Hírlap

 

 

 

 

{zoomcat catid=266}