„Uram, állíts szájam elé őrséget és ajkam kapujához rendelj védelmet!“

(Zsoltárok 140, 3)

A hallgatás szelídség,

amikor nem szólsz, ha bántanak,

amikor nem keresed a magad igazát,

amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,

a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,

amikor nem feded fel testvéreid hibáit;

amikor készségesen megbocsátasz anélkül,

hogy a történteket felemlegetnéd,

amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,

a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,

amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést,

amikor nem keresel emberi vigaszt,

amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod,

hogy a mag kicsírázzék,

a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat,

amikor nincs versengés,

amikor belátod, hogy a másik jobb nálad,

amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak,

növekedjenek és érlelődjenek,

amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,

amikor cselekedeteidet félreértik,

amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,

a hallgatás alázat.

A hallgatás hit,

amikor nyugodtan vársz, mert tudod,

hogy az Úr fog cselekedni,

amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess,

amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged,

mert elengedő neked, hogy az Úr megért,

a hallgatás hit.

A hallgatás imádat,

amikor átkarolod a keresztet, anélkül,

hogy megkérdeznéd: Miért?

a hallgatás imádat.