Ötven esztendeje gyilkolták meg a papi hivatás vértanúját

A XX. század első éveiben egy édesanya, Brenner Tóbiás szombathelyi polgármester felesége, nagyon sokat imádkozott azért, hogy József fiúk, aki kilencedik gyermekként jött a világra 1903-ban, pap legyen. Brenner József azonban nem lett pap, hanem gépészmérnöknek tanult. 26 évesen feleségül vette a felvidéki származású Wranovich Juliannát. Házasságukból három fiú született, László, János és József. Mindhárman megkapták a papi hivatás kegyelmét.

 

János atya a kezdeti időben kerékpárral járt ki a falvakba Rábakethelyről. Később sikerült szert tennie egy motorkerékpárra, s ettől kezdve könnyebben tudta végezni feladatait. Az egyház ellenségeinek azonban nem tetszett, hogy a fiatal pap motorral járja a falvakat. Egy őszi estén az atya motorkerékpárjával hajtott hazafelé Farkasfáról, amikor az erdő szélén ismeretlen személyek hatalmas farönköket hajigáltak elé az útra abban a reményben, hogy balesetet szenved. Ő azonban olyan ügyesen manőverezett, hogy kikerülte a farönköket és sikerült épségben hazaérnie. A plébánián csak ennyit mondott az eset után: „Na, kievickéltem. Nem volt szerencséjük!”

Az utolsó szentmise, az utolsó vacsora

Brenner János 1957. december 14-én, advent 3. vasárnapja előtti szombaton mutatta be utolsó szentmiséjét a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére felszentelt kápolnában Máriaújfaluban. Ezen a szentmisén olvasta fel életében utoljára az Evangéliumot, ekkor változtatta át utoljára a kenyeret és a bort Jézus Testévé és Vérévé, s a mise végén utoljára emelte fel karját, hogy Isten áldását adja a jelenlévőkre. A Máriaújfaluban mondott szentmiséjén János atya utoljára ismételte el életében Jézusnak a nagycsütörtöki utolsó vacsorán mondott szavait: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19).

1957. december 14-én Kozma Ferenc plébános Farkasfára ment, hogy a karácsony előtti gyóntatásokat elvégezze. Brenner János egyedül maradt a rábakethelyi plébánián. Éjfél körül egy 17 éves fiú azzal az ürüggyel zörgette fel a káplánt, hogy a nagybátyja, aki a szomszéd faluban Zsidán lakik, súlyos beteg. János atya rögtön magára öltötte a karinget és a stólát, a templomban magához vette az Oltáriszentséget valamint a betegek olaját, és azonnal indult az állítólagos beteghez. A fiút hazaküldte, s ő a dombon át, a legrövidebb úton indult el az éjszakában.

32 késszúrással ölték meg Brenner János atyát

A templomtól néhány száz méterre ismeretlen személyek megtámadták. Ő védekezett és többször megpróbált elmenekülni támadóitól, de azok utána eredtek és újból elkapták. Hivatástudatára jellemző, hogy végül annak a háznak a közelében tudták elfogni, ahová a betegnek mondott emberhez ment. A máig ismeretlen tettesek 1957. december 15-ére virradóra 32 késszúrással ölték meg Brenner János atyát Zsida község határában – tudhatjuk meg Horváth István Sándor atya tényfeltáró írásából.

Soós Viktor Attila és Császár István Tarzíciusz című könyvében a következőképp írja le az aznapi eseményeket: Brenner János 1957. december 14-én, szombaton reggel mutatta be élete utolsó szentmiséjét Máriaújfaluban. A farkasfai fíliában karácsony előtti gyóntatást hirdettek 1957. december 14-ére. A plébános dr. Kozma Ferenc ebéd után busszal szándékozott eljutni Farkasfára. Miután a buszmegállóba megérkezett a menetrendszerinti járat, a vezető így kiáltott rá a felszállni készülő plébánosra: – Vén csuhás, menj gyalog, a busz megtelt, nem férsz fel rá. A történések után Kozma Ferenc visszament a plébániára, gumicsizmát húzott és az erdőn keresztül gyalog indult el a mintegy 10 km-re levő faluba. A gyóntatás befejezése után az éjszakát az egyik családnál töltötte, mivel másnap ő mondta a szentmisét.

A káplán atya otthon tartózkodott. Estefelé Málcsi néni a házvezetőnő is elköszönt tőle, mivel a faluban, saját házában lakott. Búcsúzáskor ezt kérdezte: – Na tisztelendő úr, most nem fog félni? Egyedül marad. Ezt felelte a fiatal káplán: – Óh, Amál néni, mitől félnék?

Szemtanúk elmondása szerint, ezen a december 14-i szombaton nagy jövés-menés volt Szentgotthárdon. A tanácstagok részére baráti estet rendeztek, és ezzel egyidőben volt a rendőrségi bál is. A rábakethelyi sírásó, miközben a másnapi fiatal halott temetésére készítette a sírhelyet, bőrkabátosok egy csoportját látta a templom és a temető körül.

A rábakethelyi hívek vasárnap reggel a 1/2 8-as misére mentek, azonban a templom zárva volt és nem találták egyik papot sem. Az egyik ministráns fiút leküldték a plébániára. Ő zörgetett, de senki nem nyitott ajtót. Arra gondoltak, talán beteghez hívhatták el. Miközben másodszor is lement a fiú a plébániára, Málcsi nénit a házvezetőnőt, már ott találta. A falon vérnyomokat találtak, és látták, hogy a káplán atya ágya üres, de nincs bevetve.

Ezzel egyidőben mondta a szentmisét Kozma Ferenc Farkasfán. Mise közben elhívták az oltártól. Néhány szót váltott az illetővel, majd folytatta tovább a szentmisét. Kozma Ferenc megrendült arcán látni lehetett, hogy valami kivételes esemény történhetett, hiszen a pap az oltárt nem hagyhatta el. Miután a misét befejezte, megrendülten hozta a hívek tudomására, hogy mi történt az éjszaka: – Brenner János káplánt meggyilkolták. Mind a mai napig nem tudjuk, mi is történt pontosan ezen az éjjelen a plébánián, és hogyan követték el a gyilkosságot.

Amit Soós Viktor Attila és Császsár István könyvéből tudunk: – Éjfél körül egy tizenhét éves fiatalember, Kóczán Tibor zörgetett be a plébániára. A káplán kinézett szobája ablakán, és beengedte, mert ismerte a fiút, aki korábban ministráns volt. Tibor elmondta jövetelének okát, hogy nagybátyja súlyos beteg, szentségekkel kellene ellátni. Felöltözött, magára vette a karinget és a stólát, majd a télikabátját. Ezután együtt fölmentek a templomba, ahol a betegek olaját és az Oltáriszentséget burzába helyezte és a nyakába akasztotta.

Miután kijöttek a templomból János atya ezt kérdezte a fiútól: – Nagyon rosszul van a nagybácsi? Sürgős a betegellátás? Tibor csak ennyit felelt: – Igen. Mire János atya: – Akkor menjünk a gyalogösvényen, hogy minél előbb odaérjünk. A káplán a rövidebb úton, a dombháton keresztül indult el Zsidára. Magával vitt még egy rúd-elemlámpát is, amivel világított a sötétben. Tibor azzal az indokkal, hogy késő van és otthon már várják, elköszönt a káplán atyától, aki ismerte a helyet ahová hívták.

„Ne bántsatok! Istenem segíts!”

Brenner János káplán megfulladt az átvágott torkán megakadt vértől

Az erdő szélén már várták és rátámadtak. Megpróbált elmenekülni, Zsida felé rohant. A támadók többen voltak, a vetésben két férfi és egy női cipősarok nyomát látták a hívek.

A faluban, a kivérzés helyéhez közel, kiáltásokat hallottak, majd ilyen szavakat: – Vigyázzatok arra fut…! – Ne bántsatok! Istenem segíts! Az áldozat a rúd-elemlámpájával védekezett. Miután leütötték a szemüvegét, nehezen tudott tájékozódni, mivel elég erős dioptriás szemüveget viselt. A rúd-elemlámpát a támadók megszerezték, és ezzel többször fejbe verték az áldozatot, és 32 késszúrással megsebesítették. A védekezés azért is volt nehezebb, mivel Brenner János nem csak az életét védte, hanem bal kezét az Oltáriszentség fölé helyezte, így óvta azt. A káplán atya valójában nem a késszúrásokba halt bele, hanem ennek következményeként, rengeteg vért veszített, megfulladt az átvágott torkán megakadt vértől.

Támadói a még élő káplánt lábánál fogva húzták a tett helyszínéhez közeli Somfalvi-ház mögé. Az volt a szándékuk, hogy beledobják az ott lévő szárazkútba. Azonban a kutyák hangos ugatására a ház lakói felébredtek és villanyt gyújtottak. A gyilkosok megijedtek és a szemben levő domb felé menekültek.

Somfalvi Sándorné és lánya, Somfalvi Katalin, miután elcsendesedett a környék, előmerészkedtek házukból, és a földön fekvő alakban felismerték Brenner János káplánjukat, aki erősen vérzett. Mivel a kés a légcsövét is átvágta, ezért erősen hörgött. Somfalvi Sándor Szentgotthárdra ment kerékpáron, értesítette a rendőrséget. Dr. Hantos László ügyeletes orvost a rendőrség hívta, és egy nyomozó kísérte a helyszínre. Mire az orvos kiért, már csak a bekövetkezett halált állapíthatta meg.

A szentgotthárdi plébános, Farkas Imre fél nyolckor érkezhetett a helyszínre. Feladta a szentkenetet, annak, aki maga is e szentség feladására indult. Az Oltáriszentség a hosszas küzdelem, vonszolás ellenére még mindig a halott nyakában volt. Brenner János úgy halt meg, hogy bal keze az Oltáriszentség fölött nyugodott a bal mellén, így védve azt.

Legutoljára a rendőrség érkezett meg a helyszínre. A késéssel kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy disznótoros vacsorán vettek részt. Egy szolgálatát teljesítő rendőr őrizte a holttestet. Több órán keresztül nem történt semmilyen vizsgálat, nem kezdődött el a nyomozás. Az ez idő alatt leesett hó és ónos eső eltüntette a nyomokat.

A boncolás után, a szentgotthárdi temető halottasházába vitték a holttestet, amit szigorúan lezártak és őriztek. A halottasházat őrzők lelki világát mutatja, hogy a holttest két napig teljesen mezítelenül feküdt, míg egy jobb érzésű elvtárs le nem takarta egy lepedővel – írja Soós Viktor és Császár István közös könyvükben.

Eddig tart a kommunista diktatúra egyik pap-áldozatának tragikus mártír-halála. Ötven év elteltével ma is homály fedi az elkövető gyilkosok neveit. Csak annyit tudunk: két gyilkos férfi és egy gyilkos nő lábnyomát temette be a hó… Vajon élnek-e még a gyilkosok?  

1999-ben megkezdődött Brenner János boldoggá avatásának egyházi eljárása

A gyilkosságot követően évekig tartott a nyomozás. Több személyt elítéltek, majd felmentettek. A nyomozás során az embereket megfélemlítették, de tiszteletének terjedését a hatóságok nem tudták megakadályozni. Sokan a kezdetektől fogva vértanúként tisztelik János atyát, hiszen papi hivatásának teljesítése közben, keresztény hitéért ölték meg. 1999-ben megkezdődött Brenner János boldoggá avatásának egyházi eljárása, amely napjainkban is folyamatban van.

S mivel hivatásának teljesítése közben érte a halál, ezért a papi hivatás vértanúja. János atya nem csak magát védte, hanem az Oltáriszentséget is. A szíve fölött vitte az Urat, s utolsó erejével Őt védelmezte. Ezért az Oltáriszentség vértanújának is nevezhetjük – vallja ma élő paptársa Horváth István Sándor.

Brenner János lelki üdvéért 1957. december 18-án a szombathelyi ferences templomban mutattak be engesztelő szentmisét. A temetési szertartást aznap délután Kovács Sándor püspök végezte a Szent Kvirin-templomban, amelynek kriptájában helyezték örök nyugalomra. Kilencven pap és sok száz hívő vett részt a temetési szertartáson, hogy osztozzon a szülők és testvérek fájdalmában. Sírján újmisés jelmondata olvasható: „Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik”.

    Frigyesy Ágnes