Lesz erős papság a jövőben? - A megújulás alapja az imádság és a liturgia

 

 

 

 

Massimo Camisasca atya:

A statisztikai adatok szerint az utóbbi 30 évben 5 %-kal nőtt az egyházmegyés papok száma, ez idő alatt a megkereszteltek száma 48 %-kal növekedett. Ez önmagában is magyarázza, hogy miért választottam ezt a kérdést könyvem címéül: Atya, lesznek még az Egyháznak papjai a jövőben? Mindvégig ezzel a kérdéssel foglalkozom.

Az Egyház számára nemcsak a papok száma a fontos, hanem az is, hogy hogyan élik meg hivatásukat. Mint missziós testvériségek elöljárója, sokat utazom szerte a világban, és a legkülönfélébb dolgokkal kerülök szembe. Amikor a papokkal találkozom, gyakran megtapasztalom nem annyira ideológiai, mint inkább érzelmi gondjaikat. .

Miért van az, hogy a papi élet, ami több ezer embert tett boldoggá, és az emberiség lelki fejlődését szolgálta, ilyen mély válságon megy ma át? Könyvemben a papi élet gyökereit igyekszem átgondolni. .

A papi élet megújulása az európai kereszténység, és általában az eltompult nyugati szellem újjáéledésének fontos feltétele. (Ázsia és Afrika külön kérdés.) .

Azzal próbáltam feltárni az újjászületés útját, hogy visszafordultam a papság alapjaihoz. Ezek egyike az imádság.  .

Manapság a papok életét a cselekvés tölti be, végtelen sok feladatuk van. Ahhoz, hogy erőnk legyen a cselekvéshez, Krisztussal való kapcsolatunkban kell töltekeznünk. Krisztussal való együttlétünk helye az imádság és az ettől elszakíthatatlan csönd. .

A csönd, az imádság, a meditáció és az olvasás adhat választ papot érő gonosz kísértések egyikére, az aktivizmusra, a felületes, időpazarló, az energiát és az érzéseket felőrlő magatartásra. Csak a szeretettből fakadó cselekedet vezet el Isten minket megelőző és meghaladó művéhez. A papi élet megújulásának másik alapja a liturgia. A Szentatya tanítása nyomán mondom ezt. Nem azért, hogy a mai trendhez alkalmazkodjam, hanem tapasztalatból fakadó mély meggyőződésből. A papnak újból fel kell fedeznie a liturgia jelentőségét, hogy ismét megtalálja önmagát.  Felülemelkedve az utóbbi 30 év tapasztalatain, vissza kell térnünk a forráshoz és origóhoz („fons et origo”), a liturgiához, ahogyan a Második Vatikáni Zsinat leszögezte. Ha a liturgia hűséges az alapítójához, ha azt teljességében és az Egyház hagyományai szerint éli meg, akkor elvezet a kommunióhoz. A liturgia főszereplője Krisztus. A liturgia által Isten életébe lépünk be, és ez által lehetünk az emberek jó segítőtársai. Ugyancsak központi probléma a papok életében az érzelem. A magányosság a papok ezrei számára súlyos gond. A pap akkor lehet „atya”, ha felismeri magában a „fiút”. .

A barátság fontos érték minden ember életében. Az Egyházban ma is félelem övezi a barátságot. A beteges hajlamokat nem lehet leküzdeni, ha az ember nem él egészségesen. A beteges, negatív barátság nem igazi barátság. Az ettől való félelem azonban ne zárjon el minket az igaz baráti kapcsolatoktól, az embertársaink iránti szeretettől, amelynek révén jobban megismerjük és megértjük Istent.  

www.papsageve.katolikus.hu