Örökfogadalom és búcsúzás Nyíregyházán

ImageSzeptember 5-én Nyíregyházán, a Kamilliánus Rendház templomában Kovács Levente Gyula csíkszeredai és Keresztes Attila sepsiszentgyörgyi jelölt örökfogadalmat tett az osztrák kamilliánus tartományfőnök, Gregotsch Leonhard előtt.


A szeptember 5-i nyíregyházi szentmisét Bosák Nándor megyéspüspök mutatta be, a homiliát György Alfréd MI kamilliánus szerzetes, a nyíregyházi rendház újonnan kinevezett házfőnöke tartotta. Kifejtette, hogy a kimondott igen folyamatosan kiüresíti a szerzetes elvárásait, vágyait, nem azért, hogy üres maradjon, hanem, hogy az űrt Krisztussal betöltse. A kiüresedés mérhető azáltal, hogy az ember Krisztus kapcsolata hogyan lényegül át embertársaik, betegeik szolgálatára.
Az örökfogadalom jogilag szerződést is jelent, amelynek hivatalos aláírása a fogadalomtétel után történt meg az oltárnál. Egy szerzetesrendben a nyilvános fogadalomtétel hitvallást, Istennek tett önkéntes ígéretet is jelent szegénységben, tisztaságban és engedelmességben. A fogadalomtétel a társadalmat is érinti, hiszen a kamilliánusok feladata abban a szociális feladatban is megnyilvánul, amelyet Szent Kamill útmutatása szerint a negyedik fogadalommal végeznek: életük kockáztatása árán is szolgálják a betegeket.
György Alfréd kinevezése egyben Anton Gots kamilliánus szerzetes búcsúzását is jelenti: Gots atya visszatér falujába, az ausztriai Altenhoffba, melyet 35 évvel ezelőtt építtetett mozgássérültek részére. 1985-től laikusokon, a kamilliánus családokon keresztül plántálta Szent Kamill szellemét országunkba. Végül 1992-ben, a rendszerváltás után indult meg a lendületes építkezés, amikor már 15 család működött hazánkban. Ez mostanra az egész országot, sőt a határon túli magyar területeket is behálózó mozgalommá fejlődött, több mint száz család részvételével. Gots 1995-ben áttelepült Magyarországra, és megalapította a Magyarországi Kamilliánus Rendet Nyíregyházán. A 15 év alatt Gots atya emblematikus alakja lett a városnak. Áldozatos életét, erőn felüli támogatását a szociálisan rászorulók is megismerték. Nagy tiszteletnek és szeretetnek örvend ma is, így nehéz szívvel válnak el tőle barátai, munkatársai, paptársai. Búcsúzásként megajándékozta híveit az „Utunk jelei”, című korábban német nyelven, most magyar kiadásban megjelent kötettel, melyet Kósáné Oláh Julianna, a könyv fordítója mutatta be a szentmise végén.
Magyar Kurír