Ma nem ünnepelni jöttünk, hanem kegyelettételre, adósságot törlesztünk azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivatarában kötelességüknek tekintették a katonai esküjüket, hogy a Hon érdekében a legtöbbet – életüket adták – „becsülettel a hazáért mindhalálig”
– kezdte emlékező beszédében Pataky József, a Tordai Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke 2008. szeptember 13-án a bonchidai temetőben.
Majd beszédét így folytatta: – Jelenlétünk meghatározó célja: emlékoszlop állítás. A Tordai Hagyományőrző Bizottság nem véletlenül választotta ezt a napot, szeptember 13-át, avatási nappá. Nevezetes nap ez! Ugyanis ma pontosan 64 évvel ezelőtt kezdődött a tordai csata. Az Aranyos folyó jobb oldalán megjelentek az ezrednagyságú szovjet egységek, és leadták az első lövéseket a magyar honvédség védőállomásaira. 26 napig tartott az iszonyú csata, véres ütközetek. A súlyos harcok során több, mint 2500 magyar katona halt hősi halált. Csak egyetlen nap alatt, szeptember 22-én az óriási fölényben lévő szovjet-román seregekkel vívott harcokban több mint 1000 honvéd esett el. Sikerült a támadást visszaverniük, Torda város elfoglalását megakadályozták.
Pataky József rámutatott: – A magyar hadtörténelem az észak-erdélyi 25. gyaloghadosztály a tordai csatában tanúsított helytállását a „honvédség második világháborús legszebb fegyvertényekén” tartja számon. A fent említett harci cselekmények következtében sokan súlyosan megsebesültek, akiket a kolozsvári katonai kórházba, és a bonchidai Bánffy-kastélyban lévő 25. sz. tábori kórházba szállítottak.
A THHB hosszú kutatómunka következtében számszerű tényeket tárt fel: A kolozsvári házsongárdi katona-temetőbe 251 honvéd hamvait temették, közülük 221 név ismert, 30 ismeretlen. A bonchidai református temetőbe 109 honvéd hamvait temették, akik a Bánffy kastélyban lévő 25. hadikórházban haltak meg. A 109 név közül 89 név ismert, 20 ismeretlen. Szeptember 13-án a bonchidai kórházban elhunyt hősöknek állítottak maradandó emlékművet, s ezáltal megadták a hősöket megillető végtisztességet, tudván, hogy aki nem emlékezik, az felejt, és aki felejt, annak nincs jövője – mondta a THHB elnöke.
A bonchidai kutató-munka során segítséget nyújtott Szakács János, volt bonchidai lakos helytörténeti leírása, valamint Bálint József, nyugalmazott, volt bonchidai református lelkész feljegyzései.
A THHB tagjai nyolc esztendő leforgása alatt több, mint 1600 hősihalott, hadifogoly eltemetési helyét, sokakat név szerint azonosított. Számos helységben mintegy 30 emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát vagy sírkertet avattak. Az áldozatok nevét fehér márványlapokra vésve örökítették meg. Idén ősszel Tordaszentlászlón és Krasznán állítanak emlékhelyeket.
A THHB és a Bonchidai Református Egyházközség által közösen állított emlékmű-avatáson Pataky József Döbrentei Kornél költő verssoraival zárta beszédét: „Adassék tisztelet a honvédő katonáknak, testük eleven torlaszát állították gátnak: a ránk zúduló vörös áradat ellenében állták Tordánál a csatát, fejtetőig vérben: és nem haltak meg, válságos órán előjönnek, mert utóvédként előőrsei jövendőnknek.”
A bonchidai temetőben állított emlékművet megáldotta Szakács Endre római katolikus plébános és Márton János református lelkész, aki a következőket mondotta: – Az itt eltemetett honvédek otthont kerestek, de az életben nem találták meg a földi életet, csak a maradandót: Isten országát. Életüket áldozták a Hazáért, felebarátukért.
Az emlékező eseményen beszédet mondott Szakács János, Cech Vilmos, a THHB budapesti munkatársa, valamint Kocsis László, az Erdélyi Történelmi Vitézi Rend tagja.
Vekov Károly történész ismeretei szerint a bonchidai kastélyban működő 25. sz. tábori kórházban sajnos tragikus események is történtek: a magatehetetlen beteg magyar honvédek közül több személyt lelőttek az épp arra portyázó szovjet katonák. E hősihalottak halálának okairól mindmáig hallgattak. Tragikus sorsuk történetének feltárása még várat magára.
A Bánffy-kastély hajdani virágzó- és tragikus történetéről ma is árulkodnak megmaradt romos- és felújított részei. 1699-ben hársak és folyópartok vették körül, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a növényzet egy részét kivágták. A XVIII. században Bánffy Dénes barokk rezidenciájúvá építette. 1944. október 13-án a kastélyt felgyújtották. A Bánffy-kastély történelmi emlékhely. Rendbehozatala az utókor feladata.
Frigyesy Ágnes
Polgár Info