A középkori ferences kolostor ritkaságai

Nyomtatás

Idén május 11-én a marosvásárhelyi várban régészeti ásatás kezdôdött, melynek célja a középkori ferences kolostor és környezetének feltárása. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója számolt be a munkálatokkal kapcsolatos újdonságokról.

Jelenleg, az északi szárny befejezése után, a kolostoron kívüli területeket kutatják, ahol meglepő módon egy 14. századi, 80 négyzetméter alapterületű, hatalmas faépületre bukkantak. Az épület pincéje néhány rendkívül izgalmas és egyedi darabot rejtett.
Az egyik legfontosabb lelet egy 15. század eleji pecsétnyomó, amely a győri ferences rendházfőnöké volt. Ennek különös jelentősége van, ugyanis a vásárhelyi kolostor kiterjedt kapcsolatrendszerét tárja fel ez a magyar területen egyedi darabnak számító koldulórendi egyházfőnöki pecsét. A pecsétnyomónak ebben a korban nagy szerepe volt, mivel hitelesítésre használták, rossz kezekben a funkciója épp az ellenkezőjére fordult, a hamisításra. Nem lehet tudni, hogy a pecsét miként vesztődött el, ugyanis, ha egy ilyet kicseréltek, a régit vagy áttörték vagy átvésték, hogy ne lehessen hamisítani vele. Ennek ellenére ez a darab teljesen épen maradt meg, körülményei egyelőre balladai homályba vesznek.
Egy második, ritkaságszámba menő darab az ún. Jakab-kagyló. Az ehhez hasonló darabokat a Santiago de Compostella-i zarándokhelyen lehetett beszerezni mint zarándokjelvényt. Ebben a régióban viszonylag ritka, a középkori Budától keletre két ilyen példány ismeretes, az elsőt három évvel ezelőtt találták.
Ugyancsak fontos lelet egy terrakottából készült szoborfej, ami körülbelül öt centiméter nagyságú. Ilyen szobrokat a délnémet régióban gyártottak különböző méretekben, általában szenteket ábrázolnak. Romániában ez az első ismert darab, viszont Németországban komoly gyűjtemény maradt fenn az általában oltárokra állított szobrokból. Készült belőlük életnagyságú is, főoltárokra.
Előzetes feltételezések szerint a kolostorban működtek csontfaragó műhelyek, viszont ez az első alkalom, hogy egy 14. századi ilyenképpen megmunkált szarvasagancs darabjai kerültek elő. Ebből rózsafüzérhez készültek gyöngyszemek, ezenkívül gombok, dobókockák, késnyelek és egyéb használati tárgyak.
Ez az első eset, hogy középkori mezővárosi környezetben arra utaló nyomokat találtak, hogy a kolostor nemcsak adományokból tartotta fenn magát, hanem kézművesipari tevékenységet is végzett jövedelem-kiegészítésként.
Az épület feltárása folytatódik. Ha az év végéig jól haladnak a munkálatokkal, sajtótájékoztatón hozzák nyilvánosságra a leleteket.

Sántha Imola Réka,

Népújság, 2009. július 10.