Magyarországi segítséggel tovább épül a mezőségi csángó kollégium, mivel a román államtól nem kapnak támogatást.

 

Tizenkét csángó magyar kisdiákkal 2007 őszén nyílt meg a vicei Bástya Kollégium a Makkai Sándor író, református püspök által magyar Holt-tengernek nevezett erdélyi Mezőség északi részének egyik színmagyar falujában. A második tanévre a létszám majdnem megduplázódott: jelenleg huszonkét moldvai csángó és egy mezőségi gyermek lakik a vicei kollégiumban, és tanul a helyi Dsida Jenő Általános Iskolában. Gergely István volt csíksomlyói plébános – ahogy hívei és barátai hívják, Tiszti – régi vicei házát bocsátotta rendelkezésre, s ezt a magyarországi fiatal értelmiségiek és vállalkozók által 2004-ben alapított Mezőségi Őrzőkör Alapítvány segítségével a Vicei Bástya Egyesület újította fel és alakította át bentlakásossá. A kollégium védnökségét Mádl Dalma vállalta el, és egyre több magyarországi magánszemély, vállalkozás és önkormányzat csatlakozik a mezőségi iskolamentő, jövőépítő mozgalomhoz. A vicei kollégiumban öt csángóföldi faluból (Tiszti közvetítésével) érkezett gyerekek laknak és tanulnak – többen is vannak, akik itt tanultak meg magyarul. Bakó Zsuzsa-Enikő kollégiumvezetőtől megtudjuk, hogy a gyerekek az ingyenes bentlakás és a teljes ellátás mellett 24 órás nevelői felügyeletet kapnak, és évente háromszor – karácsony, húsvét és a nyári vakáció – ingyenesen haza- és visszaszállítja őket a kollégiumot fenntartó Bástya Egyesület. Mint Lapohos Ella-Izabella iskolaigazgató, az egyesület alelnöke mondja, a kollégium működtetéséhez havonta mintegy hétszázezer forint szükséges. Mivel a román államtól nem kapnak támogatást, a helyi magyar közösség pedig nem képes pénzbeli segítséget nyújtani, a kollégium teljes költségét (fűtés, világítás, étkeztetés, dologi és személyi kiadások, a beteg gyerekek orvoshoz szállítása, gyógyítása stb.) a Mezőségi Őrzőkör Alapítvány finanszírozza.

Kerekes Zoltán tanító, a Bástya Egyesület elnöke a legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy a tanulólétszám egy év alatt megduplázódott. Tavaly raktárat építettek, az új gyerekeknek ágyakat, szekrényeket, asztalokat, székeket vettek, s ehhez nagy segítséget adott a Szülőföld Alap támogatása. A legnagyobb segítség most az volna, ha egy cég a fölöslegessé vált használt kisbuszát nekik adná, amivel a kisdiákokat haza- és visszaszállítják, mert Csángóföldre az oda-vissza út ezer kilométer, a buszbérlés pedig nagyon drága.

A meglevő ház mellé az idén még egyet szeretnének vásárolni és átalakítani, mert egyre több csángó gyerek jönne, aki odahaza testvértől, rokontól, baráttól hallott a vicei Bástya Kollégiumról. Mivel senkit sem akarnak elutasítani, bővíteni kell a bentlakást és a személyzetet, hogy még tíz–tizenkét gyermeket fogadhassanak. Most négy pedagógus van, egy szakácsnő és egy takarítónő, s három–négy önkéntes segíti a munkájukat.

Mádl Dalma segítségével a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolával megállapodtak abban, hogy folyamatosan két gyakornok főiskolás lány segít ellátni a kollégiumban a nevelési feladatokat, az első önkéntesek az év elején érkeztek Vicére.

Faggyas Sándor