Bővebben: Kovács Lajos SJ – „Így lettem én pap!” Erdély és Magyarország, a nyugati világ és India. Miért lesz egy székely fiú jezsuita pap? Mi magyarok miért vagyunk pesszimisták? Miért állunk csoportokba tömörülve egymással szemben – konok következetességgel? Kovács Lajos jezsuita szerzetessel folytatjuk a beszélgetést.

- Téged hogy neveltek?
Gelencén nőttem fel, Székelyföldön, ahol történelmi, politikai adottság volt 1990 előtt, hogy a plébániák köré szerveződött minden, ami a magyar identitással összefüggött. Az én hivatásom motivációja, és nagyon sok ott jelenleg működő pap meg kispap számára is, 50-50 százalékban a vallásos meggyőződés és a magyarságtudathoz való ragaszkodás volt. A magyar irodalomról, történelemről a pap tanított a sekrestyében a hittanórán, mert iskolában nekünk erre lehetőségünk nem volt. Az egyház a mentsvára volt a magyarságnak, ahol legalább minimálisan meg tudta élni a hagyományait. Persze a templomba járás Székelyföldön azt is jelentette, hogy megmutatni az új ruhát, de mondjuk, bemutatni egy pásztorjátékot is. Ezt hívják kultúrkatolicizmusnak... Gyakran küszködök, hogy megértsem egyes itteni rendtársaimat, akik ateistaként nőttek föl, és egy nagyon radikális megtérés volt az életükben. Ők egészen máshogy keresztények, mint én.
- Miért lettél pap?
Amikor 16-17 éves voltam, egy fiatalos pap jött a falunkba, aki az elődjétől eltérően jó értelemben véve „nyitott házat” csinált a plébániából. A fiatalok éjjel-nappal bemehettek, az egyik helyen zenéltek, a másikon pingpongoztak, a harmadikon beszélgettek. Olyannyira jó karizmája volt ennek a papnak, hogy a nagy katolikus községben, ahol 25 évig egy papi hívatás nem volt, egy év után hatan jelentkeztünk a szemináriumba. Ennyit tesz egy embernek a hatása!
- És akik hatan jelentkeztetek akkor, mind papok lettetek?
Igen, egyikük a gyulafehérvári szemináriumnak a rektora, a másik Kézdivásárhelyen plébános, van, aki jogtanár, valaki Stuttgart mellett paposkodik…
- Hogyan lettél jezsuita?
Gyulafehérváron jártam gimnáziumba, katona voltam, aztán elmentem a szemináriumba. A legtöbb tanárom a római Gregoriánán tanult, ami egy jezsuita egyetem, a lakásuk pedig a Germanicum et Hungaricum volt, amelyet szintén jezsuiták vezetnek. Noha a tanáraink világi papok voltak, hiszen akkor szerzetesség alig létezett Magyarországon, Erdélyben meg egyáltalán nem, nagyon lelkesen beszéltek a jezsuitákról. Így eleve csak egy rend létezett a fejemben, ahová el tudtam képzelni, hogy belépek. Aztán a rendszerváltás után alig telt el egy hónap, és Bécsből jezsuiták jöttek népmisszióra. Úgy éreztem, hogy jezsuitának kell mennem. Ennyi volt.
- Mélyebb okai nem voltak?
A szemináriumban csak nagyon minimális lelki képzést kaptunk. Nem volt módszeresen felépítve, hogyan lehet lelki életet élni. Harmadéven, az osztály legjobb tanulójaként azt éreztem, hogy ha jól tanulok, ha jó fiú vagyok, akkor papi karriert tudok csinálni, de ez nem vonzott. Engem az Isten érdekelt mindig a legjobban, és lelkiséget kerestem, de nagyon nem találtam. A Szent Ignác-i lelkigyakorlat viszont olyan, ami átadható. A két év noviciátusban ismerkedünk a renddel, és a rend is velünk. Ez nagyon remek időszak arra, hogy az ember megértse, megtapasztalja, hogy a szerzetesség neki való dolog-e. Azt gondoltam, és a noviciusmesterem is, hogy nekem való. Abban nem vagyok biztos, hogy huszonévesen értettem, miből áll a jezsuita lelkiség, ezt tulajdonképpen csak a tavalyi indiai utamon értettem meg, vagy most már jobban értem, azt hiszem.
- A felnőtt korod jelentős részét külföldön töltötted.
Igen, 2004-ben jöttem vissza, aztán még egy évet voltam Indiában.
- Hogy érzed magad Magyarországon?
Minden országban jól éreztem magam, de ma már egyik sem a hazám. Mi, jezsuiták missziós rend vagyunk szerte a világon, “globálisan gondolkodunk, lokálisan cselekszünk”. 2007-ben lettem magyar állampolgár. Itt is nagyon szeretek lenni.
’90-ben, amikor a noviciátusba jöttem, már megtapasztaltam miben különbözik Magyarország és Erdély. Például, hogy a kommunista államforma mennyire más volt itt, mint Romániában. Ijesztő, hogy itt az emberek szekértáborokban élnek, tehát megfogalmazzák magukat: katolikus vagyok, és akkor szinte beltenyészetként működnek, és nem kommunikálnak kifele. A kommunisták ugyanúgy, a cigányok ugyanúgy, a zsidók ugyanúgy, és sorolhatnám a végtelenségig. Ezt sehol, de sehol nem tapasztaltam!
Amikor az ember visszajön külföldről, érzi, hogy mindenki stresszel, pesszimista, és az a fajta közbeszéd, ami van, hogy „jaj, itt mennyire rossz politikailag, anyagilag, mindenféleképpen”, az emberek lelkületére visszahat. Lehet, hogy nagy a baj, de nem akkora, mint amennyire az a közbeszédben megjelenik! Indiában az emberek nyomorban élnek, és mégis boldogabbak! Vagy mondjuk Kanadában a politika egyáltalán nem volt része a hétköznapi beszédnek. Olaszországban éppen ellenkezőleg, de hát lazán túllépnek rajta! Az emberi kapcsolatokba nem kerül be.
- Te látod ennek az okát?
Társadalomkutatók szokták azt mondani viccesen, hogy itt minden Moháccsal kezdődött. Én is egyre inkább hajlok arra, hogy ennek a szekértáborba csoportosulásnak a hagyománya nagyon régi időkre megy vissza.
- Igen, a török időkben az óriási különbség volt, hogy valaki a törökkel akart szövetkezni, vagy a Habsburgokkal. Erdély elkülönülése is erre az időre tehető. De akkor ez a fajta politika bizonyos értelemben unikum is…
Mindenütt vannak elitcsoportok (gazdasági és politikai), hagyományosan például az arisztokraták, az osztályok összetartanak, ez rendben van. De itt meg is húzzák a vonalakat! Mondják is, hogy „én ezzel nem beszélek, mert”. Pedig hát a másik is ember!
- Azt hiszem erre a Kádár-rendszer erőteljesen rátett. Visszahúzódunk a csigaházunkba. Másrészt pedig ott van az anyagiasság, mint a legerőteljesebb motiváció. A kényelem. Mi voltunk a leginkább fogyasztói társadalom a szocialista országok közül, és azt gondolom, hogy ez mentálisam rengeteget ártott. „Fogd be a szád, csak a kis közösségedben élj, foglalkozz azzal, hogy mit eszel, mit iszol.” Ugye, a tipikus gulyáskommunizmus.
Nálunk a magyarság kisebbségben volt, nyelvileg is. Számunkra a többség volt az ellenségkép. Itt épp a kisebbségek az ellenségképek. Ott a politika mindent megtett, hogy elszigeteljen bennünket, infrastruktúrát nem igazán akartak építeni Székelyföldön, úgyhogy sokrétűen archaikussá vált a közösség. Persze ezt csak most látom, akkor, főleg gyerekként másként láttam.
Magyarország nagyon sajátságos, mert például a németeket is megalázták a második világháború után. A német öntudatot meg akarták semmisíteni, ugyanakkor a közérdek, a közjó előmozdítása mégis a vérükben van. Itt ezt nem tapasztalom. Ha valaki elkezd a közért vagy kifejezetten a magyarságért valamit tenni, általában nacionalistának és rasszistának tartják.
- Vagy bármilyen közösségért…
Átmeneti időszak van Magyarországon, zűrzavar. De ez egész Kelet-Európára jellemző. A régi, megszokott dolgok nem működnek, új dolgok születendőben vannak, és az emberek fejében is káosz van. Egyrészt egyes generációk nem tudnak átugorni a kommunizmusból egy egészen más rendszerbe, gondolkodásba. Másrészt meg ma húsz évesek azok, akik ’90-ben születtek. Még eltart legalább 20 esztendeig, hogy tisztábban lássunk. Csak mi emberek türelmetlenek vagyunk.
- Nagyon jó dolgokat csináltok itt a rendházban. A Párbeszéd Házának már önmagában a neve is jó üzenet.
Valaki azt mondta, hogy ez az utolsó mentsvár a mai helyzetben Magyarországon.
Fontosnak tartom, hogy emberek valahol helyet találjanak, ahol beszélgethetnek, mert egyébként minden állásból csak puffogtatnak egymásra!
- Nagyon sok mindent csináltál, operatőr vagy, rádiózol. Milyen terveid vannak?
Ötleteim vannak, terveim nincsenek. Másokkal együttgondolkodva szeretnék tenni valamit. Konkrét feladatom, hogy be kell fejeznem a kommunikációs PhD-mat. A katolikus angol közösség lelkésze vagyok, a Faludi Ferenc Akadémia média részét irányítom, melynek 15 éve van egy nemzetközi amatőr filmszemléje, vannak média táborok, filmklubok, egy Szőcs István-alkotóműhely, ahová fiatalok járnak, kisebb filmeket csinálnak.
- Szerinted most hány ember munkáját végzitek el ti, jezsuiták?
Az igény a munkánkra sokkal nagyobb, mint amennyit el tudunk végezni. Folyamatosan keresnek az egyház részéről, de világi intézmények is. Mivel kevesen vagyunk, nem tudunk elvégezni mindent. Például a kispesti Jézus Szíve Plébániát föl kellett adnunk.
Húsz évvel ezelőtt nagyon sok idős magyar jezsuita tért vissza külföldről, olyanok, akik miatt a jezsuiták ismertté váltak. Híres emberek, mint Nemeshegyi Péter atya, Nemes Ödön atya, vagy az időközben elhunyt filozófus, volt noviciusmesterem, Weissmahr Béla atya. Akik még élnek, már 80-90 évesek, és mi csak most kezdünk fölnőni. Én is csak pár éve kezdtem el dolgozni. Tízen-tizenöten vagyunk fiatalok, de jó lenne, ha legalább négyszer annyian lennénk!
- Lehet bízni a noviciusokban?
Igen, lehet. 20 évvel ezelőtt inkább a 20-25 éves korosztály lépett be, mint én is. A mostani noviciusok 30 év körüliek. Elvégeztek már főiskolát, egyetemet, fontos, felelősségteljes munkáik voltak, érettebbek, jobban lehet számítani az elkötelezettségükre.
www.talita.hu

Bővebben: A japán püspökök szolidaritásra buzdítják a híveketA hírek szerint Japánban a vészhelyzet idején példaértékű az összefogás, az emberek közötti szolidaritás. Az egyház is komoly szerepet vállal a károsultak megsegítésében.

Bővebben: A líbiai katolikusok maradnak és szolgálnakA Líbiában kialakult helyzetről nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak Sylvester Carmel Magro, Bengázi püspöke.

A szerdai döntés értelmében Liszt Ferenc nevét veszi fel a ferihegyi repülőtér. Néhány héttel ezelőtt Umbria tartomány döntött úgy, hogy az Assisi közelében fekvő repülőtér Szent Ferenc nevét viseli majd.

Bővebben: Egy 16. századi olasz mise tört be a brit popslágerlistáraAlessandro Striggio, a 16. században élt zeneszerző művét egykor rosszul kategorizálta a párizsi könyvtár és nyoma veszett, azonban nemrég megtalálták: ma sztárbandákat előz le a slágerlistákon.

 

Bővebben: XVI. Benedek: Ha nem látjuk Istent, nem látjuk a bűnt semNagyböjt első vasárnapján az Úrangyala-imádság előtt a Szentatya a nagyböjti időről beszélt a Szent Péter téren egybegyűlteknek.

 

Az argentínai magyar emigráció története a XVIII. században kezdődött, amikor a jezsuita hittérítők között számos magyar pap is érkezett Észak-Argentínába és a paraguayi jezsuita redukciókra. Közülük említést érdemel Orosz László jezsuita pap, a córdobai egyetem tanára, az első argentínai nyomda létrehozója. Az 1849-ben száműzetésbe kényszerült honvédtisztek közül többen eljutottak Argentínába is, így Czetz János honvédtábornok, aki az Argentin Katonai Akadémia alapítója és az Argentin Államvasutak első vezérigazgatója volt, valamint Asbóth Sándor 1848-as honvédtábornok, aki az USA első nagykövete volt Argentínában. Jól ismert továbbá Bíró József László neve, aki az általa feltalált golyóstollat 1940-es kivándorlása után Argentínában tökéletesítette és szabadalmaztatta. (A golyóstoll "argentinul" birome.) A magyar emigráció színjátszó köreit gazdagította Páger Antal sokévi Buenos Aires-i tartózkodása.

A ma kb. 40-50 ezresre becsült argentínai magyar közösség három nagy emigrációs hullám eredményeként alakult ki. Az I. világháború előtti és utáni időben érkezett kivándorlók többsége a nyomor elől menekült, s általában a mezőgazdaságban találta meg a helyét. Többségük vidéken és Nagy-Buenos Aires déli iparnegyedeiben él. A második hullám a II. világháború alatt és után érkezett. Többségük értelmiségi volt. Rövid idő alatt irányító szerepre tettek szert a magyarság szervezeteiben. Nagy részük a főváros belterületén és az északi villanegyedekben él. A harmadik, az 1956-os forradalom leverése után érkezett hullám főként a fiatalabb korosztály képviselőiből állt. Sokan közülük azonban egy idő után más országokban kerestek megélhetést, sokan beolvadtak. Az argentínai magyarság háromnegyede Buenos Airesben él, de jelen vannak Córdoba tartományban, az észak-argentínai Chaco mezőgazdasági területein, valamint az andesi Bariloche városban és Rosarióban is, ahol 1995-ben alakult újjá egyesületük (Barilochéban és Rosarióban egyébként 1999 óta tiszteletbeli konzulátus működik).

Más országok magyar közösségeihez hasonlóan a rendszerváltás előtt a magyar egyesületek és tagjaik nagy része kerülte a hivatalos kontaktust a magyar állam képviseleteivel, ami nem zárta ki az esetenkénti személyes kapcsolatokat. A rendszerváltás óta minden egyesület szoros kapcsolatot alakított ki nagykövetségünkkel és fenntartás nélkül fogadják el támogatásunkat. Összességében és általában szoros együttműködés jellemzi az argentínai magyarság és az óhaza intézményei közti viszonyt.

Az argentínai magyarságnak országszerte 19 egyesülete és négy bejegyzett egyházi közössége van. A jelentősebb taglétszámú egyesületek a főváros körzetében működnek: a Hungária Egyesület, a Katolikus Magyarok Egyesülete, a Valentin Alsinai Dalkör és a Wildei egyesület. Mindegyik szervezet tagja az 1991. április 28-án alapított Argentínai Magyar Intézmények Szövetségének (AMISZ), amelynek célja, hogy elősegítse és koordinálja a tagszervezetek működését, illetve magára vállaljon olyan feladatokat, amelyek egyik intézmény hatáskörébe sem tartoznak.

A Hungária Egyesület székháza több más intézménynek is székhelye. Köztük található a fiatalok magyar nyelvű nevelését célzó Zrínyi Ifjúsági Kör és óvoda, amelyben az önkéntes szülők minden szombaton szigorú tanmenet szerint oktatják a gyermekeket. Az épületegyüttes részét alkotja a Cserkészház, a szombat reggelenkénti cserkészfoglalkozások helyszíne. Itt működik a magyarság legnagyobb könyvtára, a jelenleg 7000 kötetes Könyvbarátok Klubja. Ugyancsak a Hungáriában folytatja próbáit a magas művészi színvonalú Coral Hungaria Énekkar, Leideman Szilvia irányítása alatt, valamint a gyakran és nagy sikerrel szereplő Regős néptáncegyüttes.

Az egyházi közösségek közül a legnagyobb taglétszámú a Katolikus Magyarok Szövetsége, amely egyúttal a Hungária utáni legnagyobb egyesület. Székházában, a Mindszentynumban tartanak katekézis, magyar nyelvi és zenei oktatást. Ugyancsak jelentős taglétszámú a saját tulajdonú székházzal, templommal is rendelkező Magyar Református Egyház.

Magyar tulajdonban áll, és a magyar kultúra terjesztését is segíti a Szent László Iskola.

Az 1920-as évek kivándorlói alapították a Valentin Alsinai Munkás Dalkört és a Wildei Egyesületet, amelyek jelenleg a legrégebbi fennmaradt közösségek. Tagjaik többsége idős.

Fontos funkciót tölt be a Magyar Segélyegylet és Öregek Otthona, amely az argentínai magyarság adományaiból és lakói nyugdíjából tartja fenn magát. Tartósan otthont ad az elesett idős magyaroknak, de több ízben nyújtott segítséget fiatalabb, ideiglenesen rászoruló honfitársainknak is.

Buenos Airesben jelent meg havonta a magyar nyelvű "Dél-amerikai Magyar Hírlap", Czanyó Adorján szerkesztésében és kiadásában. A lap az argentínai és brazíliai magyarság egyetlen színvonalas orgánuma volt. Szerkesztőjének betegsége miatt a lap egy időre megszűnt, majd 2005. márciusában újraindult Argentínai Magyar Hírlap néven, Haynal Alajosné Kesserű Zsuzsanna szerkesztésében.

A magyarság érdekében kifejtett tevékenységük elismeréséül az elmúlt években magyar állami kitüntetésben részesültek: Lomniczy József (a Hungária Egyesület elnöke), Theész János (az AMISZ volt főtitkára), az azóta elhunyt Száraz István (rádióműsor szervezője), Domonkos László (katolikus pap), Molnár László (a Segélyegylet és a Szent István Öregotthon elnöke), a Zrínyi Ifjúsági Kör, Benedek Lászlóné (a Zrínyi Ifjúsági Kör tanára) és Leidemann Sylvia (karnagy), valamint özv. Valentin Ferencné Rédl Erzsébet, a Szent László Iskola igazgatója.

A Magyar-Argentin Kereskedelmi és Iparkamara a kétoldalú gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését tűzte ki fő céljául.

2004. november 27-én

- 7 évi előkészítő és szervezőmunka, valamint többszöri újrakezdés után - az argentínai magyar közösség nagykövetségünkkel együtt az argentin hatóságok, valamint több száz meghívott jelenlétében felavatta a Magyarország Teret (Plaza Hungría) Buenos Airesben.

A Magyarország Tér felavatásakor az argentínai magyarok közössége átadta a fővárosnak a téren elhelyezett emlékművet, amelynek a legfontosabb, központi eleme az a faragott Székely Kapu, amelyet a Magyarok Világszövetsége még az Államalapítás Millenniumának az évében, 2000-ben ajándékozott Argentínában élő honfitársainknak. A Székely Kapu elülső oldalán Czetz János magyar honvédtábornok (argentin ezredes) arcképe van kifaragva, a dombormű kétnyelvű (magyar és spanyol) felírással van ellátva.

Az Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége, a Magyar Costa Rica-i Baráti Társaság, a Paraguayi Magyar Szövetség, valamint a Venezuelai Magyar Szervezetek Koordinációs Bizottsága a közelmúltban megalakította a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségét, amelyhez a Brazíliai Magyar Egyesület csatlakozása folyamatban van. Arra törekszenek, hogy a még hiányzó két ország – Chile és Uruguay – is belépjen szervezetükbe, s ezáltal hathatósabban tudjanak dolgozni az összmagyar célok elérése érdekében.

Bővebben: Közlemény Pálfi Géza halálévfordulója alkalmábólMárcius 12-én 27 éve volt annak, hogy a nagy hatású szónoklatairól, egyházáért és magyarságáért vívott elszánt küzdelméről híres erdélyi pap, gyulafehérvári teológiai és gimnáziumi tanár, székelyudvarhelyi főesperes-plébános, a kommunizmus üldözöttje és áldozata 43 éves korában máig tisztázatlan okok miatt távozott az élők sorából.

Bernadin testvér elmélkedése

 

Alkategóriák

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„Nehogy azt higgyük, hogy a pap egy másik bolygóról jött, tökéletes lény, mentes minden emberi gyöngeségtől, tévedéstől, kísértéstől, bűntől. Őt is ugyanabból az anyagból gyúrták, mint akármelyik embert. Csak a szentségek kiszolgáltatásában van meg a biztosíték, hogy bűnössége sem tudja megakadályozni a kegyelem gyümölcsét, míg más cselekedeteiben a gyengeségének, gyarlóságának emberi pecsétje nyomot hagy.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Ma 2019. május 23. csütörtök, Dezső napja van. Holnap Eszter és Eliza napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Nap Szentje

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

A kereszténység nem verejtékszagú

Számomra a kereszténység nem verejtékszagú, nem arról szól, hogy önmagamra figyelve erőlködöm, hogy megtisztuljak, testemet, lelkemet különféle gyakorlatokkal megzabolázzam, nem görcsölök azon, hogy tökéletessé váljak – jó nekem egyszerű, ferences kistestvérnek lenni.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube