Bővebben: Társam az életemKedves olvasók elmúltak az ünnepek, a karácsony három csodálatos napja, és ezt követte a szilveszter, amikor közösen búcsút mondhattunk az évnek. A decemberi hónap az maga a közösséget jelenti. Ha egész évben nem volt időnk egymásra, akkor ez a hónap alkalmat nyit arra, hogy társunkra is figyeljünk. Megajándékozzuk szeretteinket jelenlétünkkel, köszönetünkkel. A férj megajándékozza feleségét, és egy csókkal fűszerezve megköszöni azt, hogy mellette volt egész évben. A feleség a finom főztjeivel, süteményeivel kedveskedik társának és ugyanúgy megköszöni ezt a csodálatos évet, amit nehézségben, küszködésben, sírásban, örömben együtt töltöttek, hiszen a legnagyobb öröm az, hogy egymásnak léteznek.

 

Kedves olvasók az előző írásomban a reményről olvashattunk. Mit jelent a remény életünkben, miért szükséges reménnyel teljes életet élni, és hogyan tudnánk mindezen erényeket megtartani. A remény után folyamatosan említhetjük az erősséget. Nem a kimunkált, izmos karokra gondoltam, hanem a hittre, lelkünk erősségére. Ahhoz, hogy képesek legyünk átesni a nehézségen, képesek legyünk kiharcolni a jót, az igazságot, és megtarthatjuk Isten törvényeit, akaratát, megóvjuk lelkünket a kísértéstől, amely megingatja hitünket, és letérít az egyenes útról, amely Istenhez vezet. Erősségre van szükségünk, jó kivitelezésre, amely biztosít minket arról, hogy minden helyzetben megéljük és megtegyük a jót. “Erkölcsi erény, amely a nehézségek közepette biztosítja a szilárdságot, és álhatatotságot a jó követésében.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 1808 in Carlo M. Martini, Az Erények)

1. oldal / 2