NEMCSAK A GYEREKEKRE, HANEM SZÜLEIKRE IS FIGYEL A SZENT FERENC ALAPÍTVÁNY

Akár három hónapig is biztosít lakhatási lehetőséget kisgyermekes anyukák számára a Szent Ferenc Alapítvány új csíkszeredai létesítménye. A négyemeletes tömbház tatarozása folyamatban van, a téli hidegek ellenére már beköltözhetnek a rászorulók.

Családi nehézségek, a­nyagi gondok, házastár­si konfliktusok – meg­annyi probléma, ami arra kész­tethet egy édesanyát, hogy gyermekével együtt ideiglene­sen elhagyja otthonát. Rajtuk szeretne segíteni a dévai Szent Ferenc Alapítvány nemsokára átadásra kerülő csíkszeredai lé­tesítménye. Böjte Csaba ferences szerzetes, az alapítvány ve­zetője Iordache Melindát bízta meg az új otthon vezetésével.

Az otthon egyébként egy négy­ emeletes tömbház egyik szint­jén fog működni, amely valaha diákszállóként és munkásszál­ lóként üzemelt, tulajdonosa pedig idén nyáron 99 évre fel­ ajánlotta a gyermekvédelem ügyét zászlajára tűző szervezet­nek. „Csaba testvér már régóta szeretne egy olyan intézményt létrehozni, ahova édesanyákat is be lehetne fogadni – mesélte Iordache Melinda, a ház leendő vezetője.

Az alapítvány jelen­legi házai ugyanis nem alkal­masak arra, hogy felnőtteket is befogadjanak, a gyermekükkel együtt érkező édesanyák szá­mára legfeljebb néhány napig, szükségmegoldásként tudnak szállást biztosítani a bentlakó otthonok. Komoly igény volt tehát erre.

Egyfajta családsegítő krízisközpont lesz ez, olyan hely, ahova a szociális problémákkal küszködő anyukák jö­hetnek, gyermekeikkel együtt.

A cél az lenne, hogy a családo­kat összetartsuk, ezért ha lehe­tőség van rá, akkor természetesen bátorítjuk az anyákat, hogy hazamenjenek. Felkeressük az apát is, megvizsgáljuk az érem mindkét oldalát, szeretnénk a házasságokat megmenteni.”

A leendő lakók legfeljebb 90 napos időszakra költözhet­nek be a házba, ez idő alatt a központ vezetői felmérik, ho­gyan tudnának a leghatéko­nyabban segíteni nekik a gon­dok megoldásában. A 90 napos időtartam csak irányadó, van olyan, hogy csak egy hirtelen veszekedés miatt megy el az anyuka otthonról, és pár nap múlva már haza is tér. Máskor ennél hosszabb időre van szükség. Az alapítvány mun­katársai szükség esetén akár tanfolyamra is beíratják őket, arra pedig magától értetődően gondot fordítanak, hogy az anyákat foglalkoztassák, be­vonják őket a ház körüli teen­dők megoldásába. A tömbház­nak azon az emeletén, amelyi­ken az anyukák számára alakí­tanak ki lakhatási felületet, összesen hat lakrész található, mindegyikbe két -­két anyukát tudnak majd, saját kérés alap­ján, gyermekestül befogadni.

Iordache Melinda hangsú­lyozta, hogy a csíkszeredai ott­hon elsősorban nem lányanyák számára nyújt menedéket, őket a Sepsiszentgyörgy mellett működő árkosi otthonban vár­ják. Igaz, hogy az első anyuka, akit most éppen befogadni ké­szülnek, csecsemőjével együtt várja a tatarozás befejezését. Ő egy Udvarhely melletti faluból került Csíkszeredába, miután házastársa az utcára tette; je­lenleg az alapítvány csíksom­lyói gyermekvédelmi központ­jában kapott ideiglenes elhe­lyezést. A súlyos szociális gondokkal küszködő fiatal­ asszonynak az alapítvány munkatársai magyarázták el azt is, hogyan kell egy kisbabá­nak gondját viselni, három­ óránként megszoptatni.

Segít­ségükre van a Csíki Anyák Egyesülete is, akik máris segí­tettek babaápoláshoz szükséges holmikkal.

Az új otthont Szent Móni­káról, az édesanyák védőszent­jéről készülnek elnevezni. Csa­ba testvér azt reméli, hogy Szent Miklós ünnepéig a tata­rozással, meszeléssel is sikerül végezni, és még a téli hidegek beállta előtt beköltözhetnek a lakók az új otthonba.

Lukács János

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.