A gálospetri Szentháromság Kollégium hétköznapjai

Nyomtatás

Image„Egy rendes faluban ha valaki elengedne egy kismalacot, sok ember futna, hogy az övé legyen. Egy kisgyerek azonban nem kell. Ott koldul az utcán, nyújtja a kezét, az emberek továbbmennek és átlépnek a szerencséjükön” – ez a hitvallása a „pap bácsinak”, ahogyan pártfogoltjai nevezik Böjte Csabát, a Szent Ferenc-rendi szerzetest.

Szombaton a koradélutáni órákban érkeztünk Gálospetribe. A rekkenő hőség a falusi embernek is sok volt, így alig akadt emberfia, aki útbaigazíthatott volna bennünket. A barokk homlokzatú egykori Fráter-kastélyt azonban nem volt nehéz megtalálni. A tiszteletet parancsoló pompázatos építmény, melyet 1896-ban Fráter István és testvére, Tibor építtetett, messzire ellátszik. Jelenleg gyermekotthonként szolgál.
Az 1993-ban alakult Dévai Szent Ferenc Alapítvány már 56 szociális kollégiumot működtet Erdély-szerte. A Böjte Csaba ferences szerzetes nevével fémjelzett karitatív tevékenység világszerte elismerést aratott. Amikor az atya Székelyhídon járt és meglátogatta az alapítvány ott formálódó – egyelőre csak – napközi otthonát, elmondta: „hangsúlyozottan használom a ››kollégium‹‹ kifejezést, mivel az intézményszerű gyermekszállókból bármikor el lehet távozni, ugyanakkor minden rászorult gyermek szívesen látott vendég azokban. Napjainkra ez a nagy ››család‹‹ kétezres létszámúra gyarapodott. Bihar megyében hivatalosan kettő működik – Nagyszalontán és Gálospetriben –, a harmadik most formálódik Székelyhídon.”
„Ide nem lehet rosszkor jönni”
Jilic Nagy Edittel, a kollégium adminisztrátorával először telefonon próbáltunk időpontot egyeztetni a látogatásra, személyes beszélgetésre, de mint kiderült, a Szentháromság gyermekotthonba nem lehet rosszkor érkezni. A „kastélyszálló” éjjel-nappal fogadóképes. Az otthon irányítója Székelyföldről jött Gálospetribe. Férje, Jilic Ottó helyi származású, így az intézőasszonytól nem idegen az Érmellék világa. Jelenleg, mint bentlakó család viselnek gondot a kastélyban élő 21 gyermekre.
„Az örökbefogadottak”
Editet arról kérdeztük, mi késztethet egy székelyföldi fiatalasszonyt, hogy Gálospetriben „hivatásos anyukaként” karitatív munkát végezzen. „Dolgoztam már gyárban, varrodában is, de nem lehet összehasonlítani az itteni munkával. Szinte úgy érzem, hogy ezek a gyerekek mind az enyémek. Van két saját gyermekem, néhány hét múlva érkezik a harmadik is. Ők is itt élnek, és itt fognak élni az otthonban. Olyanok a körülmények – hála a sok segítőkész, lelkes embernek –, hogy nem is kívánhatnánk magunknak jobbat. A mi kis ››örökbefogadottjainkkal‹‹ egy nagy családot alkotunk. Vakáció lévén, sokukat hazavittek a hozzátartozók. Szinte hiányzik a nyüzsgés, ami naponta körülvesz. A gyermek nagyon jó »alapanyag«, naponta tapasztalom alakíthatóságukat. A gyermeknevelés nem kis felelősséggel jár” – mondja Edit, aki összetartja ezt a nagy „családot”.
Az otthon illata
A kollégium vezetője megmutatja nekünk a „kastélyszállót”, melynek igazi otthonillata van. Az előtérben a Házi áldás vigyáz a kis lakókra, majd odébb egy hirdetőfalon oklevelek dicsérik apró tulajdonosaikat. A tágas, világos ebédlőben az asztalokon virág. A konyha is ott kapott helyet a terem sarkában; Dancika – Ciuciaş Dănuţ–, a hároméves gálospetri kisfiú is gyakorta belátogat ide egy-egy almáért vagy süteményért. Edit a hálószobákat is megmutatja, majd a hátsó bejáraton kilépünk a kertbe, melyet közösen gondoznak férjével és a gyerekekkel. Megtudjuk, hogy a kis lakók Gálospetrin kívül Nagykágyáról, Székelyhídról, Érmihályfalváról, Érsemjénből, valamint Máramarosszigetről érkeztek. A támogatók felől is érdeklődtünk, ők inkább magyarországi magánszemélyek, de karitatív szervezetek is támogatják az otthont.
Gálospetriben még vannak lehetőségek
Csaba testvér és az alapítvány további tervei között szerepel a Fráter Vince által 1860-ban építtetett magtár felújítása is; az épület a kastélytól mintegy száz méterre található. A tarcsai önkormányzat, ahová közigazgatásilag Gálospetri tartozik, már jó ideje vajúdik a dolgon. A közelmúltban egyeztetések folytak az alapítvány vezetősége és a tarcsai hivatal között, de az ügy megrekedt az ingatlan tulajdonjogának tisztázása körül. Az évtizedek óta pusztuló magtár végre jó célt szolgálhatna és megmenekülhetne az enyészettől. A pozitívummal kecsegtető ügynek viszont kevés a pártfogója. Rossz nyelvek szerint a magtár sorsának alakulását magánérdekek diktálják.
A szeretet megtartó ereje
A kastélylakók a lépcsőkön üldögélnek és fényképezkedünk. Edit asszony figyel, mindig mindent meglát, minden mozdulatot óvón szemmel tart. A szeretet ereje valami földöntúli békét kölcsönöz a helynek, amit avatatlanok talán soha nem érezhetnek. Ez a megtartó erő mindent megmozgatott már a földön. Akkor Gálospetriben ne lenne képes?

Sütő Éva Reggeli Újság