Ferencz Ervin atyáról legalább egy évtizeddel ezelőtt hallottam Bartis Ferenc szárhegyi költő, író atyai jó barátomtól.

Az Összmagyar Testület elnöke említette egy Vele készített beszélgetésem alkalmával, akiről így emlékezett vissza:  – Ervin atya  értesülve súlyos betegségemről, azonnal vonatra szállt és Budapestig meg sem állt. Érkezését követően erősen megszorította, megölelte Ferit, hozta a szárhegyiek üdvözletét, szeretetét, s amikor Feri kérlelte, hogy maradjon néhány napot, sajnálattal közölte, neki, máris vissza kell utaznia… Közben több esztendő eltelt, e cikk szerzője eljutott Szárhegyre, interjút készített Ervin atyával, aki atyai szeretetébe fogadta őt…

De ki is ez az Ervin atya, aki 2013. február 17-én, vasárnap egésznapos programmal kedveskedett négyünknek: Pécsi L. Dániel jelképművésznek, Kiss András adományozónak, és jómagam mellett az aznapi autó-szolgálatot vállaló Kovács Laci barátunknak, az Erdélyi Magyar Ifjak egyik tagjának.

Szenvedésben és lelkiekben gazdag életút. Ervin atyát háromszor tartóztatták le a Securitate emberei, kétszer ítélték halálra, majd azt életfogytiglani börtönre változtatták. Összesen 13 évet ült Románia börtöneiben. Hitét, humorát mégis megőrizte. Papi hivatását 16 helyen gyakorolta. Márton Áron püspök szentelte pappá a következő szavakkal: „Vértanúkká szentellek titeket!” Ha nem is lett vértanú a szárhegyi Ferences Kolostor szerzetese, szenvedéssel teli, bátor élete a nagy tanúságtevők közé emeli őt.

Vasárnap délelőtt Anaklét atya tartja a szentmisét a szárhegyi ferences kolostor templomában… Ezt követően fogad bennünket Ervin atya. Kájoni János ferences pap, író, híres zeneszerző, orgonaépítő, nyomdaalapító, a szárhegyi kolostor egyik építője nyomdokain járunk… aki meghalt Szárhegyen 1687. április 25-én. „Itt nyugszik e templom szentelt földjében” – olvasható a tiszteletére állított emléktáblán.

Pontos nyughelye nem ismert – mondja Ervin atya, miközben megérkezünk a kolostor dísztermébe.

Patinás épületben járunk. A szárhegyi ferences kolostor története érdekes: Az itt élő Lázár család egyik őse Rómából hazatérve, álmában történt látomásra hivatkozva kápolnát építtetett a Szármány-hegyen. Az a Lázár Miklós lehetett, aki 1494-ben búcsúengedélyt szerzett a plébániatemplomnak. Lázár István 1642-ben a ferencesekre bízta a kápolnát, és P. Kolozsvári Bertalant kérte meg a kolostor megszervezésére. 1646-ban a pestis elragadta őket. 1749-ben, a tűzvész pusztítása után építették a ma is álló kolostortemplomot. Itt temették el Kájoni János, Losteiner Leonárd, P. Lukács Mansuét nagy ferences egyéniségeket. 1974 óta a kolostor egyik szárnyában működött egy művésztábor, melynek alkotásait a megújított Lázár-kastélyban helyezték el. Ebben a kastélyban nőtt fel Bethlen Gábor erdélyi fejedelem – mondja Ervin atya, aki 93 esztendősen is fáradhatatlanul mesél. Közös (fejedelmi) ebédünk elfogyasztása után autóba ülünk és a városban található Lázár-kastélyt nézzük meg. – A Lázár-kastély az erdélyi reneszánsz építkezés egyik legszebb alkotása.  Pártázatos stílusa a XVII. századi Erdély egyik legvonzóbb főúri hajléka. Boltíves előszobájában 1532-ből származó gót betűs felirat van (Cristus Maria 1532).

A legkorábbi lakótornya 1450-ből való. A kastélyt, annak homlokzati részét Lázár István (Lázár András fia), Bethlen Gábor hajdani játszótársa és főembere, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírája építette, aki az 1596. évi agyagfalvi székely gyűlésen elnökölt.

Címere alatt a főbejárattól balra levő bástyán az 1632-es évszám olvasható. Ez a dátum  az építkezés befejezését jelzi. Az udvarban a magas falak mentén romos gazdasági épületek sorakoznak: konyha, kemence, cselédlakás, katonai lakás, kút, kovácsműhely, istálló. 1590-től 1594-ig ebben a kastélyban töltötte gyermekkorát Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. Jelenleg a Lázár-kastély udvarán oda nem illő modern művészeti alkotások rontják e patinás épület történelmi auráját.

Ervin atya bámulatos energiával ül be az autóba, és haladunk további úticélunk felé. A kolostor keretein belül működik a két Kájoni János Gyermekotthon, a dévai Szent Ferenc Alapítvány két intézménye.

Váratlanul érkezünk mindkét helyre, fogadtatásunk mégis örömteli.

Előkerülnek a gyermekek, a nevelők, készítünk néhány felvételt, majd megnézzük a lovardában védelmet és biztonságot élvező lipicai és angol telivér lovakat. Mielőtt komolyabban összebarátkozhatnék a lovakkal, máris megyünk tovább. Hamarosan elénk tárul a gyergyói medence nyugodt, békés havas látványa, s a sokak által ismert „Tatárdombnál” ismét megállunk…  1658. szeptember 6-án Moldva felől berontó 3000 tatárt, 300 székely Gábor diák vezetésével e helyen győzött le és temette nagyrészt e halom alá. Hirdesse ez emlék, hogy a Szülőföld lángoló szeretete tízszeres ellenség fölött is diadalt arat.

Állítatott 1906-ban – olvasható az Emlékoszlopon. Színes programunkat a ferencesek által működtetett méhészet, sóbarlang megtekintésével zárul, majd tisztelgünk Bartis Ferenc író, költő kopjafája előtt.

Élmény Ervin atyával tölteni a napot, s noha 93 esztendős, egésznapos figyelme, humora nem lankad… Büszke rá, hogy Márton Áron püspök szentelte pappá. Emlékezetes találkozásunkat és egésznapos programunkat egy Tőle hallott emlékezéssel zárom: – Vértanúkká szentellek titeket! – mondta Márton Áron a fiatal papoknak 1943-ban.

Tudatta velünk, hogy nehéz, súlyos jövő vár reánk. Maga is tudta, milyen súlyos jövő vár rá is. 1950-ben zetelaki pap voltam, az ottani plébánost elvitték a Securitatera, minket pedig kizsuppoltak Udvarhelyről, ahol a Kollégium prefektusa voltam. Majd megszüntették a

Kollégiumot és kitettek Antal atyával falura, ott volt vagy 22 tanító, ketten voltunk barátok. Az újságok állandóan szidalmaztak, és írtak ellenünk, hogy mi a 22 tanító munkáját keresztülhúzzuk. Mondanom sem kell, kitűnő kapcsolatot ápoltunk az ifjúsággal, énekkart működtettünk. Amikor elmentünk a Csíksomlyói búcsúba 1949-ben, s kérdezte tőlünk Márton Áron, hogy milyen eredményeink vannak, megmutattam neki az újságot, melyben „gazember barátokként” írtak rólunk. Erre ő kihúzta a zárda fiókját, elővett egy másik újságot melyben őt „rabló lovagként” támadták. „Fiaim nem vagytok rossz társaságban!” Ezt a biztatását soha nem felejtem el – mondta Ervin atya egy különleges nap végén. Mi pedig a Vele töltött napot nem felejtjük el soha. Ervin atyán keresztül az Úr vendégei voltunk 2013. február 17-én Szárhegyen…

Frigyesy Ágnes