Szokatlan Karácsony

b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Pedagogia_2017-11-28-20.53.jpgMeglazította ingén a felső gombot, nyakkendője szorításán is engedett kissé, mert az autójában a jól működő fűtés kitett magáért. Jó volt a zimankos, kemény télben élvezni az autóban uralkodó meleget. Elégedetten vezetett, gondolatban végigélte az év sikereit, a gazdagon jövedelmező vállalata szíve büszkesége volt. Sokat dolgozott, de megérte, mert családjának mindent megadhatott, amit csak kívántak. Időt keveset. Sőt alig. De őt ez nem zavarta.

December 24. este volt. Halkan dudorászva vezetett hazafelé, autója rakva volt szebbnél szebb ajándékkal, díszes csomagolású dobozzal. Már látta maga előtt gyerekei örömét, felesége elismerő pillanását. - remélem tetszeni fog nejemnek a fehét gyöngysor – gondolta. 
A sarki cukrászdában is megállt, becsomagoltatta a legfinomabb süteményeket, minden megvolt az ünnepléshez. 
Úgy látszott, semmi sem fogja nyugalmát megzavarni, ám akkor váratlan dolog történt. Az út szélén, vékony kabátkában didergett egy asszony, félénken kinyújtott kézzel. Vajon Szentestén is koldul ez a nő?- kérdezte magától. Miért nem megy haza a gyerekeihez? Naponta látta a rongyos, fázó asszonyt, de soha nem szánta meg semmivel. Nem volt ideje megállni és alamizsnálkodni, mindig sietnie kellett munkahelyére vagy haza, a családjához. 
Megesküdött volna rá, hogy furcsa szárnysuhogást hallott abban a pillanatban, amikor autója, se szó, se beszéd megállt. A motor elcsendesedett, ő meg csodálkozott a hirtelen hibásodás miatt, hisz járműje tökéletes állapotban volt. Kénytelen volt kiszállni, hogy megnézze, mi a baj.
A szegény asszony még mindig ott állt, kinyújtott tenyérrel, nem tudta elkerülni a találkozást. Gondolta, egy kis aprópénzzel megörvendezteti. Igen ám, de egyszerre csak azt érezte, meg kell őt szólítania. A nyelve önnálló életre kelt és beszélni kezdett. Igy tudta meg, hogy a nő özvegyen maradt, munkanélkülivé vált és három gyerekének még a napi kenyeret sem tudta biztosítani. Rokonai nem voltak, szomszédai néha kisegítették, de ők sem dúskáltak földi javakban. Most is csak kenyérre valót kért, eszébe sem jutott kalács, sonka, szaloncukor vagy karácsonyfa, nem beszélve angyalfiáról...
A férfi egyszerre szégyenli kezdte drága kabátját, értékes nyakkendő tűjét. Az autó sem tűnt most oly boldogító jónak. Gondolata a fűtött lakásra, terített, roskadotó asztalra terelődött és nagyon szomorú lett. Ez az asszony csak kenyeret akar adni a gyerekeinek, én meg azt sem tudom már mit vegyek enyéimnek, hogy meg legyenek elégedve – gondolta magában.
A gondolat akkor becsempészte magát agyába, szívébe...felkínálta az asszonynak, hogy hazaviszi, az meg elfogadta. És az autó, habár rejtélyesen megállt percekkel ezelőtt, most újra indult, első kapcsolásra. Amikor belépett a szegényes szobába és meglátta a didergő gyerekeket, már nem is gondolkodott tovább, kirohant és mindent kiszedett a kocsiból. Először a saját gyerekeinek szánt csomagokat vitte be a szobába, majd a finom süteményeket. Telefonon fölhívta egyik ismerősét és kérte, hogy szállítson ki egy autó fát a családnak, duplán megfizeti, hisz ünnep van, ilyenkor nehéz embert kapni. Az ismerős a váratlan jövedelemnek megörvendve, azonnal intézkedni kezdett. Néhány óra múlva a kis szobában ropogott a tűz, a falak kezdtek kimelegedni. Az özvegy és a három árva meg állandóan ismételgette, hogy ez a bácsi biztosan igazi Angyal volt...a Karácsony csodája beragyogta lelküket.
A férfi úgy indult haza, hogy autója üres volt, de szíve annyira teli, hogy alig tudta örömét magában tartani. Hazaérve, maga köré gyűjtötte családját és a kandalló melegét élvezve, mesélni kezdett. Az útszéli koldus anyáról, az apa nélkül nevelkedő három gyerekről, a hideg szobáról, az éhes hasakról. Hogy ő most üresen jött haza, semmit sem hozott, csak a gyöngysort...felesége határozottan kérte, hogy adja azt el és árát adja oda a szegény családnak.
Soha nem volt ily szép a Karácsony számára, főleg, amikor gyerekei megköszönték, hogy drága ajándék helyett időt adott nekik és végre beszélgetett velük.
A világ tele van szegény gyerekekkel, akik dideregnek, mert hideg a szobájuk, mert nem figyel rájuk senki, mert nem kapnak törődést, nem kapnak szeretetet. De vannak Angyalok is, akik figyelnek rájuk, akik évről-évre azon fáradoznak, hogy ilyen gyerekek is tudjanak boldogok lenni, hogy ők is ámulva láthassák a fa alatt, hogy az ő nevükre is jött ajándék. Mi munka van a csomagok mögött, azt senki sem érzékeli, az Angyalok azonban tudják, hogy csodák vannak, hogy a végére minden megoldódik, mindenkinek teljesülnek kívánságai és a boldogság átjárja nemcsak a gyerekek szívét, hanem az adományozókét is.
Legyetek áldottak!
Kolozsi Noémi
Kovászna,
2018. 01. 07.

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„Bizalom nélkül minden nevelési, oktatási erőfeszítésünk hiábavaló. A leggondosabban elkészített levesben is elég egy légy irritáló jelenléte ahhoz, hogy ehetetlen legyen.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Ma 2018. január 20. szombat, Fábián és Sebestyén napja van. Holnap Ágnes napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Ki hiszi el ma már, hogy Isten a világot hat nap alatt teremtette?! 4/4

Mekkora öröm lehetett a teremtő Atyának, mikor gyermeke két lábra állva elindult, és kimondta első szavait.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube