Szívből írom le nagyszalontai élményeimet:

Egy gyönyörű őszi napon, pontosabban szeptember 26-án a ragyogó Pitypalatty Völgyben, Varbón találkoztunk először Csaba testvérrel. Csodálatos volt a közelében lenni: melegséges, szeretetteljes és fénnyel átitatott érzés ez, ami árad szét mindenhová, gyógyítja az elvadult, torz, fénytelen és hamis világunkat. Isteni áldás a környezetében, a közelében lenni, és emiatt szerencsés embernek mondhatom magam.

Varbón megkérdeztem Tőle a Szent István Tervvel kapcsolatban, hogyan tudnánk mi segíteni ebben, együtt építeni drága hazánkat. Azt mondta, vegyünk részt a novemberi nagyszalontai gyermekotthonban lelki gyakorlaton, és építsünk együtt egy „Béke Királynője” Parkot. Számomra ez nagy megtiszteltetés, és a megbeszélés után már tervezgettem is a nagyszalontai Magyar közösségek Kaláka utunkat. Nem sokkal később Antal Edittel komoly szervezésbe merültünk.

Itt köszönetet kell mondanom a miskolci városgazdának, Perecsenyi Attilának, mivel nélküle nem jöhetett volna létre a Varbói találkozónk Csaba testvérrel, meg a kaláka, így ma lelkileg szegényebbek lennénk.

Külön öröm volt számomra, hogy erre a kalákára sikerült összekürtölnünk a kis Kárpát-medencét: Solymár, Esztergom, Dunakeszi, Budapest, Tard, Szomolya, Miskolc, Múcsony, Érpatak, Rakamaz, Gyula, Nagyvárad, Temesvár, Máramarossziget és még sorolhatnám az ékes anyanyelvünkön honnan képviselték hazánkat a Béke Sziget Park építésén drága magyar testvéreim. Azt szoktam mondani, hogy „aki fát, növényeket ültet az erőst bízik a jövőben”, és mi is ilyen bizalommal a szívünkben indultunk Nagyszalontára. Az otthonban élő gyermekek elárasztották gyermekzsivajjal a teret, és megható volt tapasztalnom, hogy mindennek, egyszerű dolgoknak, milyen természetesen örülnek, folyton mosolyognak és felhőtlen játékossággal dolgoztak velünk. Nagy igény van ma ezekre a dolgokra. Ott megfogalmazódott bennem, hogy ezt folytatni fogjuk. A gyermekeim már alig várják, hogy a következő alkalomkor velem jöhessenek. Szeretném kibővíteni ezt a programot, szeretném, ha mindannyiunk megtapasztalná azt a csodát, amit folyton keresünk… én Ősi Tiszta Erőnek nevezem, ami engem ott Nagyszalontán a szívemen keresztül megérintett.

Folytatjuk álom havában, december 10-én kenyérsütéssel, mézeskalács készítéssel és egyéb földi jóval.

Isten áldásával megköszönve figyelmeteket!

Rápóti-Fekete Móni