Az elmúlt szombaton egy lelkigyakorlaton vettünk részt az összes szászvárosi munkatársaimmal, amelyet egy- Bélfenyéren szolgáló- unokatestvérem tartott. A lelkigyakorlat élményeit munkatársam, Bandi vetette képernyőre, amit nagyon köszönök neki.

 

Az elmúlt szombaton egy lelkigyakorlaton vettünk részt az összes szászvárosi munkatársaimmal, amelyet egy- Bélfenyéren szolgáló- unokatestvérem tartott. A lelkigyakorlat élményeit munkatársam, Bandi vetette képernyőre, amit nagyon köszönök neki.
Nagyon hálásan köszönöm Albi atyának, hogy ittlétével, és őszinte szavaival bátorított bennünket.

Szeretettel: Ernő 

Egy lelkigyakorlat Szászvároson

Nekem odahaza igen személyes kapcsolatom van a helyi pappal (Pál Ferenc) és éppen ezért minden új lelkigyakorlatra, vagy egy egyszerű beszélgetésre egy pappal úgy készülök, hogy: „Na, miben tud ő nekem nyújtani valamit is”. Tud e egyáltalán hiszen a „saját” papommal én mindent meg tudok beszélni és nagyon megértjük egymást. Nos, így készültem erre az alkalomra is.

Délelőtt tízkor kezdtünk az oviban. Mikor beléptem a terembe ahol még nem jártam azelőtt sosem. Egyből tetszett a kialakítás és megcsillant bennem a remény, hogy itt valami jó is lehet ma. Májamban dagadó előítélettel és várakozással telve ültem, mint egy öregasszony, akinek a kis unoka éppen be fogja mutatni az új párját. Az Istennél nincsen nagyobb humorista. Ki mellé ült az Atya? Hát a Fiú mellé, aki ez esetben én volnék. Még az elején meg is hívtuk a Szentlelket és így teljes volt a Háromság.

Minden felvezetés és körítés nélkül belelendültünk a lelki felfrissülésbe. A héten ki volt rakva egy ládikó ahova kérdéseket lehetett tenni. A mondanivalóba szépen bele is fűzte a kérdéseinkre adott választ. Mint az ember két keze. Az egyikben az Atya által hozott lelki töltet és a másikban a mi kérdéseink, melyre észre sem vettük és mindenre kiterjedő választ adott, legalább is nekem. A kötött ima jelentőségéről beszélt. Ezt a kérdést pont én írtam. A gyermeknek szüksége van a kötött imára, hiszen ez által tud majd igazán ráhangolódni az imádságra, ha majd önmaga végez imádságot. Szükséges továbbá az embernek személyes Isten kapcsolatra, mely vallásunk egyik legnagyobb kincse.

„Ma nem szép, hanem igaz mondatokra vágynak az emberek”

Az egész napot ennek lelkületében töltöttük. Hihetetlen volt, hogy egy ember ennyire tisztában van önmagával és ezt fel is vállalja. Nem fél attól, hogy ezzel sebezhetőbbé válik. Nagy példa ez mindenki számára. Nekem innentől kezdve megnyílt a szívem és biztos vagyok benne, hogy nem tudom leírni mindazt, amit kaptam ettől a naptól.

Albi Atya, igen meggyőzően beszélt arról, hogy ha valamihez ragaszkodunk, akkor azt elveszítjük. Itt elmesélte, hogy hogyan jutott Párizsba, aki tudni szeretné, keresse fel Őt. Ez is szimpatikus volt benne. Semmi körítés egy példa a saját életből és máris ért mindenki mindent. Látszik, hogy gyermekekkel foglalkozik és ezt igen magas szinten műveli.

„Az Isten mindent megenged nekünk.”

Ez a gondolat ismerős volt már nekem. Ez is tetszett Albi Atyában. Olyan dolgokat, amiket eddig is tudtam, más szögből mutatott meg nekem. Ez olyan, mint a Skoda 120 l típusú gépjárművem, melynek egyszer befagyott az ablaktörlő folyadéka és én egy flakonból locsoltam rá menet közben a vizet, ha ablaktörlőzni akartam. Tavasszal jöttem csak rá, hogy nem fagyott be, hanem kifogyott. Így voltam most is a bölcsességeimmel, amiket már régen tudtam. Kifogyott belőlük valami, amit Albi Atya beletöltött. Fontos, hogy az ember néha vigye Isten elé bölcsességeit, mert az idő során kifogyhat belőle a fagyálló.

„Istennek minőségi és nem mennyiségi imára van szüksége.”

„A gonosz nem akarja hagyni, hogy szentek legyünk” hangzott el a beszélgetésessé alakult lelki együttléten. Amikor imádkozunk egyből eszünkbe jutnak olyan dolgok, amelyeknek nem ott lenne helye. Befizetetlen számlák és elől hagyott kerti szerszámok, valamint kiteregetetlen ruhák. „Fontos, hogy felismerjük, hogy ima nélkül sok mindent lehet csinálni egyet kivéve, élni.”

„Hogyan lehet tudni, kedves Testvéreim, hogy egy gondolat Istentől való, vagy sem?” Ezt is már átbeszéltük sokszor barátaimmal, ismerőseimmel, de most ismét került egy kis fagyálló belém. „Amit Isten szeretne az mindig a közösségre, az egységre mutat.” Ezt fontos nekünk nevelőknek megszívlelni. Gyakran úgy érzem, hogy nem is a gyermekek okozzák a testi, szellemi fáradtságot, hanem mi okozzuk egymásnak. Én a kollégámnak azzal, hogy nem figyelek arra, amire már felhívta a figyelmemet.

Szó volt arról is, hogy engedjük csak el szépen bátran a bűneinket. Van amit csak cipelünk és nem merjük eldobni, ragaszkodunk hozzá. Kérjünk bátran, de VIGYÁZZUNIK! Isten mindent meg ad nekünk, amit csak kérünk. Lehet, hogy nem ott és nem is úgy, ahogyan azt kérjük, de megadja, akkor és ott ahol arra pont szükségünk van.

Szóval ilyen nálunk egy lelkigyakorlat, melyet szívből köszönök minden kollégám és a gyermekek nevében Albi Atyának. Azt hiszem ők is rengeteget profitálnak abból, ha mi nevelők ápoljuk magunkat. 

Vitéz András Gyula
Szászváros