A Virágkarnevál egyfajta istentisztelet

Kategória: Hírek, események, rendezvények Találatok: 1087

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Csaba_testver_Bcsbeszel.jpg2018. augusztus 19-én, vasárnap 10.00 - tól Debrecenben  szentmise a Szent Anna templomban.

Berekméri Dalma; Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Debrecen – A teremtő lehetetlent az embertől nem kérhet, mondjunk igent az életre. Interjú Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójával. 
Gyakori vendég közösségi eseményeken, neve hívószó. Miért tartja fontosnak az efféle rendezvényeket, mint a Virágkarnevál?
Istennek sok neve van. Az egyik például a szépség, egy másik pedig a közösség. A virágok pompásak, s ha azokban, meg az emberek munkájában gyönyörködnek a Teremtő gyermekei, együtt, örömben, jó testvérekként, akkor Ő is jelen van. Egy ilyen ünnepséget nevezhetek kis túlzással egyfajta istentiszteletnek.
Nem csak a karnevál díszvendégeként érkezik a városba, találkozhatunk Önnel augusztus 19-én a Békás-tónál a Galiba Gyermekfesztiválon, illetve a Szent Anna Főplébánián is. Milyen útravalót, üzenetet hoz a hallgatóságának?
Az egész életem egy nagy „galiba”, mert mindig a jó Isten szervezi valahogy a dolgaimat. Hol egy gyereket, hol egy feladatot rak oda az életembe. Ezek a tennivalók, nehézségek kicsit olyanok, mint a gyerekeknek egy-egy vizsga: általában utána mindig többek, erősebbek, gazdagabbak leszünk. Mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy ne féljünk a problémáktól, gondoktól. Sokszor úgy érezzük, milyen nagy, nehéz kihívás előtt állunk, de hinnünk kell, hogy erősebbek, ügyesebbek vagyunk. Azáltal, hogy nekimegyünk, megpróbáljuk megoldani, többek leszünk. Debrecen is gazdagabb lett azáltal, hogy fölvállalta a Virágkarnevál rendezését ennyi éven át, pedig biztosan nagy kihívás a szervezőknek. De talán épp az ehhez hasonló kihívások vezettek oda, hogy büszke örömmel mondhatják például: idejön a nagy autógyár. Ne féljünk a mélyvíztől, a munkától! Merjünk kimenni a pályára, még ha elesünk is! A kispadon ülve, másokat kommentálva biztosan könnyebb, de sokkal jobb játszani, küzdeni, élni, lüktetni, mint valahol pislákolni, duzzogni.
Mondana személyes példát arra, amikor nagy megoldandó feladat előtt állt és bátran belevágott, jó eredménnyel?
Sose felejtem el, amikor az első gyereket befogadtam. Plébános voltam, jött egy néni, s azt mondta: Csaba testvér, találtam egy lányt az állomáson, itt akarom hagyni. Úgy feleltem: Maga találta, vigye haza, legyen boldog vele. Erre ő, hogy elhajtja a férje. Engem meg a püspök – feleltem. Egy plébánián sincsenek ilyen kósza gyerekek. Elkezdődött az aznapi szentmise, és ha hiszi, ha nem, az első evangéliumban arról olvastunk, hogy Jézus így szól: „aki egyet is a legkisebbek közül befogad, az engem fogad be”. Úgy éreztem, Isten szól hozzám, és ő nem kér lehetetlent az embertől. El sem tudtam képzelni, hogy fogok fölnevelni egy 10 éves kislányt. Huszonöt éve ennek, és nagyon hálás vagyok, hogy nem a könnyebbik utat választottam akkor. Nem mondtam nemet az életre. Ezek az igenek visznek minket előre.
Számtalan megerősítést, visszajelzést kapunk az Úrtól, ha jó pályán vagyunk, csak föl kell ismernünk. Elmesélne egyet a saját életéből?
Egy nálunk felnőtt lány református szertartás szerint fogadott örök hűséget és arra kért, hogy vezessem el az oltárhoz. Olyan megható volt: szép, csinos, felnőtt lány menyasszonyi ruhában belém karolt, elsétáltunk az imaházban az Úr asztalához. Ott „lődörgött” egy fiatal. Így szóltam neki: Olyan ismerősnek tűnsz, ismered ezt a lányt az oldalamon? Azt felelte: igen. És szereted? Igen. Biztosan? Igen. Na jó, akkor rád bízom – mondtam és nagy öröm volt bennünk. Ha én pár éve ezt a lányt nem merem befogadni, ezt a típusú örömöt soha életemben nem tapasztalom meg.
A gyermekei is bemutatkoznak a Galiba Gyermekfesztiválon. Mit láthatunk, hallhatunk tőlük?
A dévai gyerekek egy színdarabbal készültek. Csiky Gergely Buborékok című művét adják elő. Nagyon jó produkció, három felvonásos, két órás, kosztümös, rengeteget lehet kacagni rajta. Aranyosak, ügyesek a benne szereplő fiatalok. Jöjjenek el sokan, nézzék meg őket!
Mit tegyünk a hétköznapokban azért, hogy jók legyünk, hogy az élő hitben tudjunk maradni?
A gonosz lélek valahogy szeretné elhitetni velünk, hogy a világ gagyi, rossz. Azt, hogy a mennyei atya valamit kispórolt belőle, nem jól rakta össze, úgyis össze fog dőlni, nem érdemes küzdeni érte, mert itt a világvége, teleszemeteltük, üvegházhatás van és effélék. A mi urunk Jézus Krisztus még ott a kereszten se azt mondja: Na, mennyei atyám, látod, én szóltam, hogy farkasfogvetemény az egész emberiség, kár velük foglalkozni. Hanem azt, hogy bocsásd meg nekik! Kicsit ezt elkapkodták, de kezdjük újra, a következő jobban fog sikerülni.
Én mindenkit erre a pozitív hozzáállásra biztatok. Vannak gondok, de ha beleállok a megoldásukba, több leszek. Gondoljunk a horvát csapatra a foci vb-n. Mennyit fáradtak a fiúk, s lám beérett a gyümölcse. Nemrég még polgárháború volt az országukban, mennyien meghaltak, mennyi szomorúság, fájdalom. És képes volt ez a félmagyarországnyi ország talpra állni. Nem azt hajtogatták, hogy kicsik, gyengék, hanem megmutatták: hisznek önmagukban, bíznak a jövőben, képesek harcolni, győzni. Ezt kell nekünk is tennünk. Hinni, hogy sokkal nagyobbak vagyunk, mint a ránk nehezedő terhek.
Megyesi-Horváth Borbála 
www.haon.hu