Rajtunk múlik, hogy a kaput megnyitjuk-e

A Kárpát-medence majd’ minden szegletéből érkeztek zarándokok vasárnap az ópusztaszeri Szobori-búcsúra. A 111 éves, szimbólum-értékű ünnepség idén új jelképekkel gazdagodott. 

 Megáldott máréfalvi kapu, amely összefogást hirdet, fogadja az Árpád Ligetbe érkezőt. Első ízben ünnepeltek egy kulturális tájegységet, jelesül a székelységet. Lapunk szervezésében szép számú székelyföldi csoport vett részt a kapuáldáson, és ünnepelt együtt a búcsús szentmisén, amelynek keretében Böjte Csaba ferences szerzetesnek átadták a Szer üzenete-díjat.  
Szombat reggel
Egymás számára idegen emberek érkeztek zarándokbuszunkhoz. Mindenki hangos szóval csodálkozott: így még soha nem indult. Egy mondat volt közös: Szobori búcsú Ópusztaszeren, és tudtak egy telefonszámot. Mindenkinél szerencsésebb voltam ebben a csoportosulásban: a hangjukat ismertem, hiszen többször is beszéltünk. Így kétnapos utazásunk imaszándéka: senki ne legyen magányos, és búcsúzáskor ne szálljunk le idegenekként. 
Az első ajándékok
Valljuk: a legtöbb a megelőlegezett bizalom. Elhangzott egy hívás a Hit-Vallás rovatban, és negyvenketten jelenléttel válaszoltak. Miért vállalkoztak személy- és terepismeret nélkül? Joli néni zöldhályoggal küszködik, és emlékképeket gyűjt – esetleg világtalan napjaira. A székely kapu egykori fenyédi tulajdonosa, Csíki Emma meghatódva mondta el, milyen megtiszteltetésként éli meg, hogy édesapja biztatására velünk tarthat. Legtávolabbról, Csíkjenőfalváról érkezett a Hajdú és Kozma házaspár. A csíkszeredai Lőrincz Mária és Sebők Éva mellett a Csíki Hírlapból értesültek a lehetőségről. Nyárádremetéről kelt útra a Hegyi házaspár. A máréfalvi Lukács Sándor pedig a kapu egyik helyreállítója. A legidősebbeket nem nevesítem, de hetven fölöttiek. És a legifjabbak? Heten a szovátai Szent József Gyermekvédelmi Központ kis lakói. Kata nevelőnőjük irányításával egy színpadon léptek fel később Berecz Andrással. 
A helyzet kulcsa
Míg lapunknál az utazóknak szánt meglepetéseken töprengtünk, elhatároztuk: legyen bőséggel ivóvíz. Hogy tudjunk egy tányérról süteményt kínálni, a Frieske Pan pékség gondoskodott. Árengedményt kaptunk a szállító cégtől, a Scorpion Kft-től. És pár jelképes ajándékot is előkészítettek munkatársaink. Legelőször a cégjelzéses kulcstartót adtuk át. Rögtön elhatározták, ez lesz a kitűzőnk. Üzenete: a helyzet kulcsa nálunk és a Gondviselésnél van. Tartó a zarándoklat is, rajtunk is múlik, milyen lélek-kulcsokat akasztunk rá. 
Ami megjegyzendő

Tudtuk: sok megjegyezni valót kínál az út és Ópusztaszer. Ki-ki jegyzetelhetett ajándékírószerrel, és az alkalomra készítetett UH-s, féltenyérnyi fűzött lapokra. És mire az első megállóhelyen a zarándok kalácsot is elfogyasztottuk, már senki nem álldogált egyedül.

Közben megismerkedtünk a Szobori búcsú történetével, és tervezgettük, mit nézünk meg az Emlékparkban. A Feszty-körkép szerepelt első helyen. És bár hosszú volt az út, a beszélgetések lerövidítették. Vidámságra hangoló ajándékszállás várt az ottani plébánia vendégházában. A vacsorát a hazaiból közös asztaloknál költöttük el. Amikor dalra fakadt a csapat, a helyi gondnok megjegyezte: milyen jó társaság! Helyeseltem, de nem tudom, ha elhitte, hogy reggel még kettesével se ismerték egymást. Az ópusztaszeri templomban megtudtuk: az építtető kegyúr nem engedte a szentmisén leülni a zselléreket, így csak egyik oldalon vannak padok. Az őrgróf család a szentélybeli páholyszerű rejtekben ülte végig a szertartásokat. Esti imát mi is ülve-állva mondtunk. Három felekezet tagjaiból állt össze a zarándoknépünk, az ökumenikus Miatyánk volt közös imádságunk. Másnap látni is jó volt az arcokat, míg Feszty Árpád művét csodálták. Hagytunk egy gondolatnyi csendet a látogatás után. Nagyrészt ajándék belépőjegyünk, amit Horváth Gábor igazgató biztosított, több látnivalót kínált, mint mi bejárható fél nap alatt. Ízelítőt kaptunk és kedvet újabb látogatáshoz. Ajándék ebédünket már izgatottabban fogyasztottuk el. Közben összeállt a jelképes ajándék, amit díszvendégekként csoportunk tagjai vittek és adtak át a kapuáldáson.

Szem nem maradt szárazon
„Olyan szép ez a kapu, mint a Kárpát-medence: mi vagyunk a kapuszárnyak, mai magyarok. Rajtunk múlik, hogy a kaput megnyitjuk-e” – mondta Horváth Gábor, az Emlékpark ügyvezető igazgatója. Miután üdvözölte a székelyeket Al-Dunától Székelyudvarhelyig, pár mondat kíséretében átadtuk a kosarat. Hogy megvendégeljük a belépőket, ősi székely szokás szerint házikenyeret és jóféle pálinkát kínáltunk. Belekerült a kosárba a vendégváró tiszta rongyszőnyeg és a hímes szőttes terítő is. Az ünnepség után székely ruháinkról is felismertek. Idegenek köszöntek, és mindenki mosolygott. Útitársunk, Veres Géza vallomásában: „Így nem becsülték a székelyt, mint itt Ópusztaszeren most.” Csaba atya pedig: „A Szent Ferenc Alapítvány által gondozásba vett ezerötszáz gyerek immár tizenöt éve mindennapi kenyeret, ruhát, nevelő jó szót azért kaphat, mert népünkben él a szeretet, a jóság, a szolidaritás. Mi ennek a jóságnak, nyíltságnak szerettünk volna emléket állítani ezzel a díszkapuval, melynek fáját az első világháború előtti utolsó békeévben faragták”. És kívánta: „Legyenek otthonok, meleg levesek és székely kapuk szülessenek.” Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspöknek átadott egy kis székely kaput.
Szélesre tárult
Áldás után megnyílt a kapu, és zarándokok az egykori szeri monostorban – a mai romkertben – tartott szentmisére indultak. Bár végig lógott a felhők lába, csak az ünnepi műsor végén cseppent meg. Örömteli volt felajánlásnál a székely asztali áldást hallanunk, és a városunkban öntött harang szavát. A Szer üzenete-díj Csaba testvér gyermekvédelmi munkásságának szól, Berecz András pedig a székely ügy képviseletéért kapta. „Íjat fogtam, hogy célt találjak” – szól a mítosz és üzenet az egykori monostor pecsétjéről a mai gyűrűkön, amely jelképeivel – a kereszt mellett felfelé mutató íjjal – olyan ügyet jelez, amit a laudációkba se kellett belefoglalni.
Furulyaszó
A szobori színpadon szerre felléptek a dévai és szovátai árva gyermekek. Taps és sokféle szeretet volt a jutalmuk. Mi is teli lélektarsollyal indultunk haza. Egy-egy jegyzetlapra üzeneteket írtak zarándoktársaink. Ízelítőül bemásoltam párat. „Köszönettel tartozom a felejthetetlen és lélekemelő zarándoklatért és a vele járó nagyon sok meglepetésért. Hála és köszönet a Híradónak” – rótta Bálint Ibolya. „A 41. házassági évfordulónkon a lehető legszebb ajándékot kaptuk Ópusztaszeren – vallják Hegyiék „Egy adott pillanatban a csoport egyszerre sírt. Lélekben feltöltődtem. A nemzetnek ilyen egységben kellene élni” – hiszi Both Jolán. „Reggel, az indulás utáni pillanatokban, mikor az első meglepetésajándékot megkaptuk, azt éreztem, hogy már megérte, hogy jelentkeztem az útra. Nagyon kellemes fogadtatásban volt részünk. A nap folyamán és másnap is ez az érzés és a kellemes meglepetések sokasodtak. Hálás köszönet a jó szervezőknek és támogatóinknak – üzeni Kubanek Rozália. „Életem nagy álma vált valóra“ – vallja Hajdú Erzsébet. És Bokor Judit: „úgy készültem, mintha a csíksomlyói búcsúra mennék. A búcsú az a fénysugár, ami rügyfakadást hoz lelkünk fagyosságára. Ez a búcsú virágbaborulás volt, mert lelki barátokra is leltünk az utastársak között”. 
  Szer üzenete
Második alkalommal került sor a díj átadására, olyan személyek számára, akik a nemzeti identitás, megmaradás érdekében munkálkodnak. A rendezvényen közreműködött Berecz András, Maczkó Mária, Fábián Éva, Juhász Zoltán, Ivánovics Tünde és Fábri Géza. Kiállítás nyílt Bálinth Zoltán árkosi fiatalember gyűjteményéből, amely a Székelyföldet mutatja be. Ugyanezen a napon került sor a Szobori búcsú történetét bemutató kiállítás megnyitására, amelyet a környék lakossága által felajánlott tárgyakból, emlékekből rendeztek.

Molnár Melinda

Udvarhelyi Hiradó

Múltunk a jövendő

Megindítóan szép ünnepségek részesei voltunk a hétvégén. Közös cél mozdított számosakat, hogy imában kérjenek áldást az első szent király által alapított egyházmegyénk jubileumi évére. A liturgia szerződés is. Szerződés Isten előtt egymással, hogy célunk közös, és jövő reményét a múlt fakasztja.
Ópusztaszeren vasárnap szintén egy szerződésre emlékeztünk. 
A Boldogasszony helyi ünnepe összehívott sokakat a Kárpát-medencéből, hogy hálát adjunk egy 1100 évvel is korábban Árpád és vezérei által kötött szövetségért, amely ma is szövetkezésre indít: a magyar nyelven elmondható együttes könyörgésre bármilyen ínség vagy öröm idején. A szeretet és hála tárgyiasult megvalósulását is megcsodálhattuk.
Böjte Csaba atya valódi örömkönnyek között adott hálát mindazért, amiben részesül nap mint nap a Dévai Szent Ferenc Alapítvány ezerötszáz főnyi árvája. 
A háttérben a felhők mögül előkandikáló nap bearanyozta a fenyédi-máréfalvi felújított székely kaput, amit ezen a napon áldott meg Kiss Rigó László püspök. Örömkönnyek gyémántja csillant az al-dunai, a székelyföldi és más hazában élő székely származásúak szemében. Elmondhatjuk: az összefogásért, a rászorulók anyaországi támogatásainak köszönetéül áll új lábakon a kapu, avagy emiatt kapott új zsidelyfedelet – és őrizték meg felújítói régi mintakincsét. Azt is láttuk: földszínű, festett virágmintái az 1913-as rajzolatokon, motívumokon üdén csillannak a verőfényben. 
De restaurált mélyedései koráról mesélnek. 
És mesteréről, aki minden tudását belevéste, hogy aki portájához közelít, munka- és vendégszeretetet szemlélhessen túl a vendégváró nyíláson. 
Ha nem becsülték volna őrzői, ma nem állna az ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark Árpád Ligetének bejáratánál. Bizonyára akkor se ott állna, ha jelképértékét nem magasztosítja fel a hála. 
A dévai gyerekeké, a Kovács Piroska néprajzkutatóé, a támogatóké. De akkor se nyílhatott volna vendégváróra, ha becsesebb lenne a betonkerítés, mint a vékony deszka határolta kis- és nagykapu. És sorolhatnám tovább a megbecsülést, szeretetet és annak jelképét. A hálakapu valami mást is üzen: a régi jövőt hordoz. S ha megbecsüljük, megáldódik. És szélesre tár egy világot, ami a múltbéliből merítkezik, és enyhíti a jövő szorongásait, szorongattatását. 
Ugye csak akkor remélünk építményt, ha biztos az alap? Mire épülhet a hit, ha nem ássuk mélyre tartópilléreit?
A főegyházmegyei millennium kapujában a székely kapu is jelkép. Amely összefogás-zábékon áll. És István-álmodta hazára nyílik.


Molnár Melinda

Csiki Hirlap