Fényből és sárból – Böjte Csaba élete címmel jelent meg tavaly év végén a budapesti Hitel kiadónál Csender Levente, József Attila-díjas író könyve, amely az eddigi legátfogóbb életrajz a 65 éves Csaba testvérről és az általa vezetett, 30 éves dévai Szent Ferenc Alapítványról. 

 

A szerzővel beszélgettünk. 

Nemcsak a régmúltat, de belefoglalva az elmúlt két év történéseit is, beszélgetések, interjúk, kutatómunka nyomán bontakoznak ki Böjte Csaba ferencrendi szerzetes életének fontosabb mozzanatai, azok a határhelyzetek, amelyekben döntenie kellett. A könyvet március 5-9. között öt erdélyi helyszínen is bemutatják. 

„Engem az érdekelt, hogy ki ez az ember, akit sokan korunk szentjének mondanak, miközben mások most azt híresztelik, hogy ő a patás ördög, mert egy munkatársáról kiderült, hogy bűnös cselekedeteket követett el. Aki körül millió legenda kering, ki van a habitusban, honnan jött, milyen indíttatásból vágott bele az utcagyerekek megmentésébe, milyen erők dolgoznak benne, és tényleg van-e karizmája. Magáról nem nagyon szokott beszélni. Egyszerre elérhető bárki számára, és egyszerre elérhetetlen. Egyszerre nagyon közösségi, és egyszerre nagyon magányos ember. Sok mindent tudunk róla, de egyet nem: ki Böjte Csaba?” – teszi fel a könyv elején a kérdést a szerző, és a közel 350 oldalon ezt igyekszik körüljárni. Az ötlet, hogy szülessen egy átfogó életrajzi kötet Böjte Csabáról, öt évvel ezelőtt merült fel, Csender Levente 2019 karácsonyán ismerkedett össze a ferences szerzetessel, aki az ötletre azt válaszolta: „szeretem a kihívásokat”.

A járványhelyzet miatt azonban csak fél év múlva kezdődhetett el a közös munka, a székelyudvarhelyi születésű, Magyarországon élő József Attila-díjas szerző 2020 júniusában utazhatott el Dévára. Egy alapos életrajzi könyvet szerettem volna, és ehhez interjúkat kellett készítenem Csaba testvérrel, meg kellett kérdezni a környezetét, a nevelőket, a gyerekeket, munkatársakat. Felkerestem a gyerekkori barátait, Molnár Vilmost, Bodor Károly Kareszt, Barabás Attilát, Hátszegi Csabát. Ez mind időbe telt” – magyarázta a szerző. Időközben, 2020-ban megjelent szintén Csender Levente tolmácsolásában a Csaba testvér bölcsességeit, tanításait tartalmazó Böjte Csaba füveskönyve – Örömhöz segítő gondolatok című kötet első része, majd 2021-ben a második része is. És noha 2022-re a könyv anyagának nagy része már készen volt, a szerzetes körül kirobbant botrányok és a kiadás körül kialakult huzavona miatt kérdéses volt, hogy egyáltalán megjelenik-e, de végül 2023 karácsonyán napvilágot látott a Fényből és sárból – Böjte Csaba élete című kötet – mesélte Csender Levente. korábban írtuk Örömhöz segítő gondolatok Böjte Csabától Csender Levente József Attila-díjas író és Lettner Krisztina fotográfus a nyáron öt héten keresztül kísérte Böjte Csaba ferencrendi szerzetest, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozóját a mindennapi útjain. Közben pedig beszélgettek vele az élet dolgairól, és ebből született most könyv. 

„Csaba testvérrel sok időt töltöttünk együtt. Amikor először elmentem Dévára, gondoltam, hogy leülünk a kolostor udvarára és minden nap beszélgetünk, én azt napközben leírom, ő meg végzi a tennivalóit, s másnap ugyanez. Ő azonban azt mondta, hogy üljek be mellé az autóba, és útközben majd beszélgetünk. Így mentünk mindenfelé, és közben jöttek a történetek. Akkortájt ő minden nap misézett, s a prédikációiban is előjöttek személyes történetek, és így, mozaikokból kellett összerakni az életrajzát. Ő nem nagyon szokott a saját életéről, a gyerekkoráról, a szüleiről beszélni. Ezek egy része fájdalmas, traumatikus történet számára, főleg, ami az édesapját illeti, akit az 1956-os forradalommal szolidarító versei miatt zártak be ’59-ben Szamosújvárra, és miután ’63-ban kiengedték, hamarosan meghalt. Csaba testvér a Ceaușescu rendszerben, apa nélkül nőtt fel, és a teológia egyfajta sziget is volt számára, ahová el tudott vonulni a diktatúra utolsó éveiben” – mutatott rá a szerző. Mint mondta, amikor megkérdezte Böjte Csabát, hogy ki is ő, a szerzetes azt válaszolta: egy marék por, mint mindenki más. És ha meg kellene határozza magát, azt szeretné, hogy a fejfájára majd azt írják: Csaba testvér, a vigasztaló. „Annyi mindent tudunk, olvastunk, hallottunk róla, de egyet nem, hogy ő ki. Ő egy vigasztaló szeretne lenni, aki a környezetét felemeli, aki szurkol a gyerekeinek, hogy igen, meg tudják csinálni. Hihetetlen munkabírású, akaratos és bölcs is, és hihetetlen mennyiségű ötlete van, úgy pörög az agya, hogy követni is nehéz. Szinte minden nap új ötletekkel jött elő, és azóta is számos megvalósított és megvalósítatlan ötletét hallottam. Két telefonról intézi az ügyeit. Műemlékek, gyerekek, felnőttképzés, egyházi ügyek, papi teendők, ő nem nagyon tér ki a feladatok elől. És valami csoda folytán ezek nagy részét végig is tudja vinni. Egy karizmatikus szerzetesnek látom őt, akiből ha lenne még a Kárpát-medencében néhány, akkor nem aggódnék a jövő miatt” – emelte ki Csender Levente.

Hozzátette, az is nagyon érdekelte, hogy melyek voltak azok a határhelyzetek, amikor Böjte Csabának döntenie kellett. Amikor elment a kaolinbányába dolgozni, amikor úgy döntött, hogy szerzetes lesz, amikor 1993-ban elkezdte befogadni Dévára a nehéz sorsú gyerekeket. Arra is kíváncsi volt, hogy mikor volt olyan, hogy majdnem feladta. „Ezekre voltam kíváncsi, nemcsak tőle, hanem a barátaitól is megkérdeztem, hogy ők hogyan emlékeznek erre az időszakra. A kedvenc részem ebből az életrajzból, ami eddig feltáratlan volt, a ’80-as évek eleje, amikor nagy túrázók, barlangászók, hegymászók voltak, vagy amikor még érettségi előtt kijártak a baráti társasággal a Szent Anna-tóhoz. A barátaitól került elő néhány publikálatlan fotó, amelyeken Csaba testvér hosszú hajjal látható, trapéznadrágban, a hippi-korszakukat élték, kivonultak egy-két hétre a világból »sátorvárost« alapítani. Volt egy csapatzászlójuk, a The Young Cannibal Band, és ezt Barabás Attila barátjuk megőrizte. Eddig nem nagyon tudtunk semmit Csaba testvérnek erről a korszakáról, mert valahol a dévai szolgálattól ismertük az ő életét, de addig ő nagyon sok mindenen átment, amíg Dévára került. Mindig volt benne egy vagányság, a saját útját járta, a saját elvei mentén. A barátaival annak idején például rengeteget vitatkoztak az istenkérdésekről.

Aztán Csaba testvér már a teológiai évek alatt látogatta az ápoltakat a gyulafehérvári elmegyógyintézetben, vagy vitte a csíksomlyói árvaházban élő gyerekeket fagyizni, moziba, kirándulni. Valószínűleg az, hogy ő apa nélkül nőtt fel, fontos szerepet játszott abban, hogy gyerekeket fogadott be, és végül 6000 gyereknek »lett« az apja. Ez az út érdekelt engem” – osztotta meg az író. Csender Levente azt szerette volna a könyv struktúrájának felépítése során, hogy minél többrétűen tudja bemutatni a főszereplőt, hogy ne csak egy szempont érvényesüljön, hanem több oldalról világítsa meg ezt a rendkívül gazdag és fordulatos életet. A Böjte Csabát ismerő, őt körülvevő emberekkel való interjúkon kívül a szerzetesről szóló, korabeli sajtóanyagokat, valamint a Böjte család fotóarchívumát is felhasználta. „A könyv megjelenése óta is kerültek elő anyagok, jelentkeztek emberek, úgyhogy biztos, hogy egyszer bővülni fog az anyag. Csaba testvér elég nagy »téma«, hiszen ott van a Dévai Szent Ferenc Alapítvány élete – a kezdetektől a jelenkorig. Csaba testvérnek annyi új ötlete van, annyi új vállalkozása, próbálkozása, hogy a könyv megjelenése óta is rengeteg minden történt. Nyilván, ez az életmű tovább gyarapszik, és ezt az életrajzi könyvet is tovább kell szövögetni, de úgy vélem, sikerült egy látleletet mutatni Csaba testvérről a kezdetektől napjainkig” – foglalta össze az alkotói folyamatot Csender Levente.

Csoda minden nap – eredetileg ezt a címet szánták az életrajzi könyvnek, de közben az elmúlt két év eseményeinek hatására a szerző és a kiadó úgy gondolta, hogy ebben az időszakban az esendő ember került előtérbe, így lett a végső cím a Fényből és sárból. Hiszen ebből vagyunk mindannyian, a jó és a rossz is, a sötétség és a világosság is bennünk van, ezek küzdenek egymással minden egyes emberben – hangsúlyozta Csender Levente. Többek között ezért is tartotta fontosnak megmutatni az élet sötét oldalát is, nevezetesen a Böjte Csaba körül kirobbant botrányokat, hiszen ezek is hozzátartoznak az életéhez. „Úgy gondoltam, hogy ha egy őszinte könyvet akarok írni – márpedig mást nem nagyon érdemes –, akkor ez is része. Nagyon sok energiámat vitte el az, hogy hogyan lehet ezt jól megírni, mert nem akartam botránykönyvet írni. Azt hirtelen lehetett volna, de én egy életrajzi könyvet akartam írni, aminek közben ez is a része lett.

Amikor elkezdtük, akkor nem tudtunk erről semmit, később jött ez a lavina. Ennek kapcsán engem az érdekelt, hogy Csaba testvér ezt hogyan kezeli, hogyan éli meg, mit gondol erről az egészről, és hogy lép ezen túl. Én időről időre beszélgettem vele, amikor jöttek az újabb és újabb fordulatok, és leginkább ez került bele a könyvbe, hogy a környezete miként látta, hogy ez őt mennyire viselte meg. Ő – mint jó szerzetes – nem nagyon tudott mit csinálni, minthogy azoknak is megbocsájtani, akik őt okkal vagy ok nélkül bántották. Mire én a könyv végére értem, addigra ő elment ezekhez az emberekhez, akik őt megvádolták, és békét kötött velük. Nyilván, a sajtó egy részének ez kevés volt. A botrány csúcsán az volt az elvárás, hogy ő mindent adjon fel, hagyjon ott, dobja be a kulcsokat a Marosba, és tűnjön el a Föld színéről, mintha nem is lett volna.

És akkor ezek az emberek elégedetten hátradőltek volna. De ő nem nekik szentelte az életét, hanem az árva gyerekeknek, és nem az újságíróktól kapta a hívást, hanem a Jóistentől, neki tartozik számadással. Azt láttam, hogy ő nem az elvárt kommunikáció szintjén – hogy álljon ki és a nyilvánosság előtt köveztesse meg magát – rendezte ezt az ügyet, hanem imádkozott. Azokért is, akiket bántottak, és azokért is, akik őt ezért bántották. Elzarándokolt Mária Magdolna sírjához Dél-Franciaországba, elment a Szentföldre, átgondolta az életét. Mindezeket bele kellett venni a könyvbe, mert ez is része az ő életének, de az ő élete ennél sokkal több és gazdagabb, és engem az ő eddigi életének az egésze érdekelt” – emelte ki a botrány feldolgozásának folyamatait Csender Levente. Böjte Csaba és Csender Levente a könyv budapesti bemutatója után 

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) szervezésében öt erdélyi helyszínen mutatják be a Fényből és sárból - Böjte Csaba élete című életrajzi kötetet. Kolozsváron, március 5-én a Huszár (Călărașilor) utca 5. szám alatt, a Belvedere Hotelben, március 6-án a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, 7-én a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában, 8-án a kézdivásárhelyi Kanta Szakképző Központban és 9-én az oroszhegyi katolikus templomban ismerhetik meg a kötetet az érdeklődők. Minden helyszínen 18 órakor kezdődnek a kötetbemutatók, kivéve Oroszhegyen, ahol délelőtt 10 órakor Opra István oroszhegyi plébános és Böjte Csaba közösen tartanak szentmisét, majd azt követi a könyvbemutató. Böjte Csaba ferencrendi szerzetes a könyv erdélyi bemutatóin élettapasztalatairól mesél, a mű kreatív folyamataiba Csender Levente, a könyv szerzője, József Attila-díjas író avatja be a jelenlevőket. 

A meghívottakkal Kolozsváron Gergely Balázs régész, közösségszervező, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke, Csíkszeredában és Kézdivásárhelyen Oláh-Gál Elvira újságíró és rádiótudósító, Marosvásárhelyen Kádár Annamária pszichológus, tréner és egyetemi oktató, míg Oroszhegyen Kovács Árpád művészettörténész beszélget.

www.szekelyhon.ro