Robusztus motorok reflektorfényében, gomba módra nőttek a sátrak
szombat este a marosnémeti Tholdy-Horváth birtok hatalmas kertjében,
ahová naplemente után több mint 350 motoros robogott be a dévai Szent
Ferenc Alapítvány vendégeként.
A gyér fénynél azért látni lehetett a bőrdzsekik alól kikandikáló
polók fehér feliratát: Három a magyar igazság! – melyről viselőik
mosolyogva magyarázták: azért három, mert most vagyunk itt harmadszor.
A motoroszarándoklat ötlete tulajdonképpen a sokunk számára szomorú
december 5. után született. E napnak üzenetét akarta megcáfolni Bújdosó
János magyarországi nevelőtanár, aki úgy döntött, zarándoklatra indul
Erdélybe, nem is egyedül, hanem magával hív mindenkit, aki hajlandó
motoron megtenni az utat, s a fizikai fáradság mellett némi anyagi
áldozatot is vállalni. Ötletét az egyik legmenőbb magyar motoroslapban
hirdette meg.
Első évben 150-en jelentkeztek, tavaly már kétszer annyian, idén
pedig több mint 350 motoros robogott be a dévai kolostor udvarára, ahol
sokukat már ismerősként üdvözöltek a ragyogó szemű gyermekek.
A templomi hálaadás és közös népdaléneklés idén sem maradt el, és
természetesen a gyermekek motoroztatása sem. S mikor már mindenki
kirobogta magát, a motorosok nagy hangerejű masináikon átvonultak
Tholdy Horváth Péter nemrég visszaszerzett marosnémeti birtokára, ahol
ideális sátorhely és finom meleg vacsora várta őket. No meg sok-sok
gyermek, akiket csupán a sötétedés után felcsendülő koncert tudott
elvonni a motorosok körül.
A csonkaországi Narko Polo együttes, mely saját bevallása szerint a
zenét, mindenekelőtt a népzenét tartja a maga “kábítószerének”, a
Kárpát-medence minden csücskében élő magyar népdalt végighegedült és
fújt a bőrdudáján, egyből táncra perdítve az addig motorosokat bámuló
gyerkőcöket.
No, persze a bőrdzsekis “bácsikat, néniket” sem kellett sokat
biztatni. Talán az egyre csípősebb esti levegő is hozzájárult, a Narko
Polo bemelegítő koncertje mindenképp, de mire a baróti Transilmánia
etno-rock együttes színpadra lépett, már senkit sem kellett biztatni,
hogy teli torokból énekelje: Legyen úgy, mint régen volt…
És ott, a Tholdy birtokon, melyből alig jó féléve vonult ki a
csendőrség, s melynek udvarán szombaton közel félezer magyar motoros
zarándok s még annyi helybeli magyar gyermek és fiatal énekelt, az
ember úgy érezhette, hogy a dolgok valóban visszatértek a régi
medrükbe, és az összetartozás érzése nem nosztalgiázás volt, hanem erős
alap a jövőteremtéshez.
(Gáspár-Barra Réka,Nyugati Jelen)