Ki ne hallott volna már Böjte Csaba ferences szerzetesről, aki életével és tetteivel az erdélyi árva gyermekeket szolgálja. 1992-ben kezdődött, amikor a dévai utcákon éhesen és piszkosan kóborló gyermekeket magához ölelte, és közösen a romos dévai kolostorból otthont varázsoltak.
Azóta Déva az adakozó emberi szeretet és összefogás jelévé vált. A gyermekek száma oly nagyra nőtt, hogy újabb, és újabb gyermekmentsvárak alakultak. Ma már szerte Erdélyben – Szászvárosban, Petrozsényen, Szovátán, Nagyszalontán, Zsombolyán, Torockón, Kolozsváron, Csobánkán,… – újabb és újabb gyermekotthonok, óvodák, iskolák, kismama otthonok és családi otthonok létesültek a Szent Ferenc Alapítvány jegyében.
Véletlen jutott tudomásomra, hogy október 2-án Csaba testvér a Kalocsai Börtönbe látogat. Többször hallottam már tanításairól, olvastam írásaiból. Gondolataim szárnyakat kaptak: – milyen jó is lenne közösségünk családjaival egy délutánt Csaba testvér társaságában eltölteni! Azonnal írtam egy e-mailt, amiben szeretettel hívtam közénk. A válasz gyorsan megérkezett, Csaba testvér programja nem engedett nekünk egy egész délutánt. Kissé elszomorodtam, de nem adtam fel. Ha tervem egyik része nem is, de másik része mindenképpen megvalósulhat. Megkérdeztem hát, mi az, amivel segíteni tudjuk áldásos ténykedését. A válasz: leginkább anyagi támogatásra van szükségük, de hiányt szenvednek tisztító- és tisztálkodási szerekben, vitaminokban, láz- és fájdalomcsillapítókban. Az idő rövidsége miatt közeli ismerőseim körében kezdtem a gyűjtést, de mint egy lavina, terjedt az akció. Csatlakozott a Kertvárosi Iskola, a Katolikus Iskola. Az iskolákban tisztító- és tisztálkodási szereket, vitaminokat gyűjtöttek a gyerekek, de pedagógusaik, szüleik köréből érkeztek anyagi támogatások is. Mindössze három nap alatt temérdek adomány gyűlt össze. Beszállt a Belvárosi Gyógyszertár és a Széchenyi Gyógyszertár is.
Fantasztikus volt megtapasztalni, hogy mennyi jó szándékú ember él ebben a városban. Köszönet Mindenkinek, akinek „volt füle”, hogy meghallja a segítségre hívó szót!
Szombaton délután megérkezett a várva-várt vendég. Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy Csaba testvért üdvözölhettük otthonunkban. Elmondtuk, hogy hatodikosaink minden évben Erdélybe kirándulnak – felvetődött a cserelátogatás lehetősége. A kis beszélgetés során kiderült, hogy Csaba testvér nyitott mindenféle kapcsolatra Kalocsával. Bízunk abban, hogy elkezdődött Valami, ami kölcsönösen épülésünkre szolgál. Nem mindennapi élmény lenne egy Böjte Csaba által vezetett lelki gyakorlaton részt venni …
Tanulságul szűrtük le, hogy az emberek szívesen segítenek, csak megszólításra várnak. Mint ahogy a hatalmas tenger is cseppekből áll, apró jó szándékkal hatalmas dolgokat lehet elérni.
„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” (Kalkuttai Teréz anya)
Mindig szükség van segítségre, és mindig van segítő szándék. Alig múlt el Böjte Csaba látogatása, hazánkban is halaszthatatlan aktualitása van a segítségnyújtásnak. Devecser-Kolontári katasztrófa. Nem elég, hogy elborzadva meghallgatjuk a híreket, nyújtsunk segítő kezet a reményvesztett, elkeseredett embereknek!
Egy csepp jótevés is duzzasztja a segítség tengerét!
„A boldogság nem abból áll, hogy fogyasztunk, hogy sikereink vannak, hogy tapsolnak nekünk, hogy egymás fölé kerekedünk – a boldogság abban áll, hogy jót teszünk.
Jót tenni jó.
Az Isten teremtette embernek szerintem ez a hivatása.”
(Böjte Csaba OFM: Hiszek a szeretet végső győzelmében című könyvéből)