Könnyezve írom e sorokat, mert miközben hallgatom az Ön csodás szavait, a könnyeim potyognak. Kérem, ne haragudjon, hogy zavarom Önt ezzel a levéllel, tudom, nagyon elfoglalt, de úgy érzem, meg kell tennem, mert nem hagyhatom szó nélkül azokat a történéseket, amik "véletlenszerűen" történtek velem
az Alapítvánnyal, és Önnel kapcsolatban.
Sok év óta Erdély szerelmese és visszajárója vagyok, igaznak tartom azt a mondást, hogy aki egyszer eljut oda, visszavágyik. Hála Istennek megadatott, hogy eljuthattam tavaly pünkösdkor, és átélhettem azt a csodát, amit el sem tudtam képzelni, mintha felülről is hangzott volna az ige és az ének.
De a "véletlenszerű" események idén nyáron kezdődtek, mert többször hallottam és olvastam az Alapítványról, amit a Csaba Atya hozott létre, és tart fent.
...................
Nos, a "véletlen" talán "sorszerűség" nem tudnám megfogalmazni, de egyszercsak úgy éreztem, tennem kell valamit nekem is, mert hiába a kutatkodásom, a gyönyörködésem az Ön példaadó életében, munkájában ha tétlen maradok. Felvettem Dr. Érsek Emesével a kapcsolatot, és megkérdeztem tőle, miben segíthetnék? Válasza: minden segítséget szívesen fogadunk.
Teltek a napok, a gondjaim sokasodtak, úgy éreztem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok, mikor jött Emesétől az email, hogy most lenne szükség rád, és el tudnál e vállalni 11 gyermeket és 2 nevelőnőt nyaraltatni? A lelkem szárnyallt, mert nem a sebeimet nyalogattam, hanem pillanatok alatt kellett döntenem, hogy mit tegyek, és teljes energiámat lekötötte a szervezés, és a mindennapi programok változatossága. Drága Atyám, a Jóisten mindent a kezembe adott, az emberek kinyíltak, és befogadtuk a gyermekeket és nevelőnőiket saját testvérünkként. Mindent megtettünk, ami tőlünk telett, hogy a kedves vendégeink jól érezzék magukat, amelyből barátság lett, amit azóta is örömmel ápolunk.
Mellékelem a levelüket, amit a kis drágáktól és nevelőnőiktől kaptunk.
Kérem, ne haragudjon kedves Atyám, hogy elraboltam a drága idejét, de a szívem minden hálájával és szeretetével gondolok Önre, segítőire és drága gyermekeikre.
Köszönöm szépen, hogy elolvasta a levelemet, Kívánom, hogy a Jóisten segítse, és óvja minden lépésüket, sok erőt és egészséget kívánok Önöknek, hogy a sok ártatlanon segíteni tudjon.
Bízva abban, hogy egyszer én is Önök közé tartozom majd.
Mély tisztelettel: Bunkóczi Lajosné Böbe
Demecseri
nyaralás!!
Szeretném az erdélyi (Dévai Szent
Ferenc Alapítvány) nevében megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult
a demecseri nyaraltatásunkhoz, ahhoz, hogy a Szovátához közel levő,
Ilyésmezői gyermekek feledhetetlen hetet tölthettek Demecserben.
'Az emlékek ezüstharangok, amelyek a feledés pillanatában szólalnak
meg.' (Áprily L..)
Első sorban hálásak vagyunk Bunkóczi
Lajosné Böbének, hogy megszervezte az egészet, Nagy Károllyal és
Halász Sándorral Nagyváradra jött értünk.
A demecseri fogadtatás és az emberekből
áradó őszinte szeretet, segítőkészség elvarázsolta gyerekeinket.
Megbarátkoztak, felbátorodtak és örülünk, hogy ilyen őszinte,
jóindulatú emberekkel hozott össze a sors, s ilyen élményekben
gazdag vakációzást biztosítottak nekünk. Mindannyian feltöltődve
jöttünk haza. Szeretettel emlékezünk vissza a vendégszeretetükre,
kedvességükre, a családias légkörben eltöltött vidám percekre.
Ahányszor a képeket elnézzük idehaza, eszünkbe jutnak a közös
kirándulások, biciklitúrák, vadaspark látogatás, strandolás és
minden közös program, amit Demecserben és környékén töltöttünk.
Még most is daloljuk az Ajaki napokon hallott Neoton Família, Csepregi
Éva zeneszámait. Tetszett az Ajaki Lakodalmas Találkozó. Gratulálunk,
hogy ilyen jól megszervezték a nemzeti értékekben, néphagyományokban
, gasztronomiailag gazdag találkozót.
Köszönetet mondunk a Szabolcs-Szatmár-Bereg
megyei Önkormányzatnak, Ajak község önkormányzatának a meghívásukért,
a Kékiek szíves vendéglátásért, a Demecseri Családsegítő Központ
dolgozóinak Karaffáné Marosvári Mariannak, Kántorné Kovács Mónikának,
Kelemen Katalinnak és kedves édesanyjuknak a kéki kemencében sütött
finom pizza és a kalács elkészítéséért.
Köszönjük szépen a befogadó családoknak,
mindazoknak, akik fáradhatatlanul színessé, emlékezetessé tették
az ottlétünket: Gergely Jánosnak, feleségének Gizikének és családjának,
Mikó Lászlónénak és kedves családjának, Lipécz Csabának, feleségének
Ritának és családjának, Kovács Istvánnak, feleségének Katikának,
és családjának, Bunkóczi Lajosnak, feleségének Böbikének, és
családjának, Karaffáné Marosvári Mariannak és családjának, Lukács
Jánosnak, feleségének Marikának, és családjának, Tóth Ferencnek,
feleségének Ilikének, és családjának, valamint Nagyné Kornafeld
Marika és családja ragaszkodó, fáradtságot nem kímélő szeretetét.
Nem utolsó sorban köszönjük szépen
azoknak, akik támogattak bennünket adományaikkal, segítségükkel,
az önzetlen befogadó családokon kívül, Drabbant Zsolt és kedves
felesége Enikő, Hajnalné Kerekes Annamária, Rátkai Sándorné
Irénke néni, Rátkainé Simigh Orsolya, Szabó Károlyné Ildikó,
Hegedűsné Gombkötő Éva, Nyárádiné Hegedűs Andrea, Bartha József,
Hegedűs Pál, Csintalan Lászlóné Zsuzsa , Szondi Zoltánné
Zita, Bárdi Péterné Valika, Barna Jánosné Katika, Sivák Zsolt,
Rátkai Sándor és Ágika, Nagyné Kornafeld Marika, Nagy Károly,
Halász Sándor, Szilvási Attiláné Katika, Bunkóczi Csabáné Katika,
Kelemen János, Hegedűs Zoltánné Erika, Váradi László szívből
jövő ajándékait.
Szívből kívánjuk, hogy adományaikat
a Jóisten sokszorosan adja vissza.
Köszönjük a demecseri jó szándékú
segítőinkek, hogy ottlétünk alatt minden nap sok szeretettel és
finomsággal elhalmozták gyerekeinket, mindazoknak, akik bográcsgulyást
főztek, meg fánkot készítettek nekünk, de fel sem tudjuk sorolni
mindazt, amit kaptunk. A demecseri római katolikus Plébánosnak
Úrnak a szép prédikációját, imája hozzánk szólt, mintegy lelki
táplálékként hazafelé útravalónak. A kimondott jó szó is ajándék,
jóleső érzés volt, hogy barátként, testvérként fogadtak."Az
ember, a kinek sok barátja van, széttöretik, de van barát, a ki ragaszkodóbb - a
testvérnél".(Példabeszédek rész 18:24)Minden
időben szeret, aki igaz barát, és testvérünk születik,_ a nyomorúság
idejére. "(Példabeszédek rész 17:17)
A gyerekek, fiatalok körében is barátságok
születtek, és ezt a szép kapcsolattartást szeretnénk ápolni a
továbbiakban cserenyaralás, levelezés, közös programok formájában.
Mi is szeretettel várunk mindenkit falunkba, aki szereti a falusi életmódot,
természetet. Szeretnénk viszonozni azoknak a családoknak vendégszeretetét,
akik naponta gondoskodtak rólunk, ellátásunkról, programszervezésben
részt vettek, adományaikkal támogattak bennünket. "A
barátságot nem lehet ajándékba adni
Egyetlen titka van: adni, mindig adni Jó szót, mosolyt, barátságot,
És sok_sok önzetlen jóságot." (Goethe). Mindenkire kérjük
Isten áldását, erőt, egészséget.
Köszönjük munkáikat, fáradozásaikat.
Üdvözletüket küldik az ilyésmezei
gyerekek, Demény Tünde napközis nevelőnő.
Tisztelettel Nagy Katalin Csilla alsósófalvi
nevelőnő,Parajdról.