„Nem kell pánikolni - az iraki keresztények sem pánikolnak!”

Nyomtatás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Vegyes_18360778_10213120403555419_1908424041_n.jpgMájus elején négynapos missziós útra ment az iraki keresztények közé Böjte Csaba ferences rendi szerzetes. Milyen benyomások, tapasztalatok érték az évek óta háború sújtotta vidéken? – telefoninterjúban faggattuk a testvért.

- Irakból hazatérve, nagy megdöbbenésünkre, azt nyilatkozta, hogy az ottani keresztények sokkal egészségesebbek lelkileg, mint mi. Ezt hogy érti?
- Bár sokszor látjuk azt az erőszakot és durvaságot, ami most Irakban zajlik, engem mégis megleptek a méretek. Valahogy ezt nem adja vissza a média. Például csak Moszulban 48 templomot pusztítottak el. Ennek ellenére még sincs senki sem az utcán, gondoskodnak egymásról az emberek. Az egyetlen árvaháznak, amit nekem mutattak, csak tíz lakója van. A többi elárvultat a családok vették magukhoz. Egyébként mindenhol rend és tisztaság van. Az ötezer fős menekülttáborban ideiglenes templom van ezer székkel, ami egy nap többször is megtelik – mesélték a helyi vallási vezetők. A szörnyűségek ellenére az emberek élik az életüket, a lányoknak udvarolnak, stb. Ezeket az embereket nem a letargia, hanem a hit vezérli.
 Örvendenék, ha ilyen optimizmust tapasztalnék a Kárpát-medencében is.
- Köztudott, mennyire szörnyűséges nyomot hagy a háború a gyermekek lelkében. Az árvák istápolójaként mit látott az iraki keresztényeknél? Hogyan viszonyultak hozzájuk a felnőttek?
- Isten selejtet nem teremt. Az egészséges gyerek sok mindent kibír, nagy tűrés határa van. Az sem jó, ha még a széltől is óvják a kicsiket. Ha valami rossz történik, nem kell pánikolni, Irakban sem teszik. Elmesélték, hogy a főpapok összehívták a híveket és kiosztottak 150-200 olajfacsemetét és arra kérték őket, hogy otthon, a véráztatta földben ültessék el azokat. Ők még ilyen nehéz körülmények között is remélik, hogy majd a jövőben ezek a csemeték árnyékot adnak az embereknek, hogy együtt legyenek, beszélgessenek, éljenek.
- Meglepő, hogy éppen az iraki keresztényeknél tapasztalt ekkora hitet.
- Az ottaniak azért örültek, hogy mi egyáltalán el mertünk menni hozzájuk. Fontos dolog kiállni egymásért és az európai keresztényeknek is segíteniük kell. Nem az a dolgunk, hogy csüggedjünk! Az Úr nem a félelem lelkét adta nekünk!