A ferences szerzetes szeretetről és érzelmi sivárságról beszélt a nyírpazonyi görögkatolikus templomban.
Csaba testvér a szeretethiányos életre mutatott rá, amely érzelmi sivárságot, ürességet eredményez. – Szürkék leszünk belülről is – fogalmazott a Friss Média beszámolója szerint. Szerinte a böjti időszak különösen alkalmas rá, hogy az egymással, önmagunkkal, a hivatásunkkal, Istennel való viszonyunkat újragondoljuk.
Úgy tapasztalja, sokan nem tudnak szeretni, nem tudják kimutatni érzéseiket még akkor sem, mikor legelemibb lenne az. Példaként egy családlátogatáskor tapasztalt esetet idézett fel Csaba testvér, amikor a három gyermek édesapja munkából hazatérve szervusszal köszöntette gyermekeit. A ferences kérdőre vonta az apát: nem is köszöntél a gyermekeidnek! Dehogynem! Az nem köszönés volt. Figyelj csak: és felkapta a három gyermeket, dobálta őket, a gyermekek meg kacarásztak, visongattak.
– A nap fénypontja legyen az, amikor az apa hazatér a munkából – buzdított Böjte Csaba. – Merjük kimutatni érzéseinket, egymás iránti szeretetünket – ismételte meg tömören beszéde fő üzenetét.
www.szemlelek.blog.hu
Olykor könnyeivel küszködve mondta el Böjte Csaba nagyböjti gondolatait a szeretetről és az érzelmi sivárságról a nyírpazonyi görögkatolikus templomban. A ferences rendi szerzetes a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójával - három helyszínen - Kisvárdán és Nyírpazonyban találkozhattak az érdeklődők.
Böjte Csaba nagyböjti missziós útja keretében érkezett megyénkbe. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Szocska A. Ábel apostoli kormányzó, Felföldi László római katolikus plébános, általános helynök, a település polgármestere, valamint magánemberként Seszták Miklós. A házigazda Grunda János nyírpazonyi görögkatolikus parókus volt, aki rövid köszöntőjében méltatta a meghívott vendégek szerepét egyházuk életében.
Dr. Seszták Miklós gyermekéveiről és a ferencesekhez fűződő kapcsolatáról beszélt, hisz ötödmagával papgyermekként élte mindennapjait Kisvárdán. „A hithez való tartozásomat két dolog határozta meg: a görögkatolikus létem, és az a négy év, amit a ferencesek gimnáziumában eltöltöttem” – osztotta meg gondolatait Seszták Miklós. Akkor még szocializmus volt, a „mindig a kisebbségi létben lévő, de hitben élő ember mindennapjait éltem” – elevenítette fel böjti gondolataiban gyermekéveit Seszták Miklós. Olyan ez, amit most Böjte Csabáék mindennap megélnek ott Erdélyben a kisebbségi létben.
Böjte Csaba. Már-már fogalommá válik Magyarországon az ő neve és az általa alapított Déva központú Szent Ferenc Alapítvány, amely sok-sok árvának ad újabb esélyt egy egészséges életre. Minden templom megtelt, ahol megjelent a szerzetes, hiszen sokan kíváncsiak voltak gondolataira.
Érzelmi analfabéták korában élünk
A szerzetes beszédében a szeretethiányos életre mutatott rá, arra, hogy érzelmileg sivár, üres életet élünk. „Szürkék leszünk belülről is.” Ugyanakkor - mutatott rá Böjte -, nem csak egymással, hanem Istennel is ilyen a viszonyunk. A szerzetes azt mondta, hogy egymással, önmagunkkal, a hivatásunkkal, Istennel való viszonyunkat nem árt ebben az időszakban egy kicsit újragondolni.
Nem tudunk szeretni, nem tudjuk kimutatni érzéseinket még akkor sem, mikor legelemibb lenne az. Böjte Csaba példaként egy családlátogatáskor tapasztalt esetet idézett fel, amikor a három gyermek édesapja munkából hazatérve szervusszal köszöntette gyermekeit. Böjte kérdőre vonta az apát: nem is köszöntél a gyermekeidnek! Dehogynem! Az nem köszönés volt. Figyelj csak: és felkapta a három gyermeket, dobálta őket, a gyermekek meg kacarásztak, visonggattak. Böjte mint fogalmazott: „a nap fénypontja legyen az, amikor az apa hazatér a munkából” merjük kimutatni érzéseinket, egymás iránti szeretetünket.
A jótékonysági elmélkedésen az AcapellArt Énekegyüttes mintegy 20 perces műsort adott a csodálatos akusztikával rendelkező templomban. A körút nem titkolt célja, hogy adományokat gyűjtsenek a Szent Ferenc Alapítványnak. Ennek keretében a Nyírpazonyi Önkormányzat százezer forintot adományozott az alapítványnak, amit a település polgármestere, Dubay László adott át a szerzetesnek. Seszták Miklós magánadományként a jótékonysági rendezvényen befolyt összeget ugyanannyival egészíti ki.
Nyírpazonyban már 1699-ben létezett parókia, igaz az még fából, majd 1766. május 7-én Tóth György esperes a hívekkel közösen felépített vályog templomot szentelhették fel. Azóta a templom többször megújult: 2014-ben új oltárt kapott, s 2017-ben - az országban egyedülálló - kézzel faragott ikonosztáz került a templomba.
A ferences szerzetes szeretetről és érzelmi sivárságról beszélt a nyírpazonyi görögkatolikus templomban.