Tud még ez a szerzetes újat mondani? Igazából mindig ugyanarról beszél, mint ezúttal is: a szeretetről. De valahogy rendre csavar egyet a mondókáján, így talál utat még több szívhez az üzenete.

Az ismert ferences testvér a 168 óra munkatársának nyilatkozott aktuális és átfogóbb témákban. A teljes írás ide kattintva olvasható, az alábbiakban néhány részletet idézünk Böjte Csaba válaszaiból.

Szeretem továbbgondolni a dolgokat. Úgy látom, minden politikai erőnek van valami igazsága, én mindegyik megnyilatkozásban ezt keresem. Nem tetszik, ha kirugdossák a labdákat a jobb- vagy a baloldalon, közösen kéne megpróbálni gólt szerezni.

Árva gyerekekkel foglalkozom több mint 25 éve. Ma is rengeteg gondunk-bajunk van, de azért a tőlünk kikerülő fiatalok előtt ma sokkal több lehetőség áll, mint negyedszázaddal ezelőtt. Igenis van értelme bátorítani magunkat, hogy hozzuk felszínre a bennünk rejlő értékeket.

Akit az edzésen komolyabban megdolgoztatnak, abból hamarabb lesz bajnok. A felnőttekről is azt gondolom: nem folyton nyafogniuk kellene egy-egy új feladat láttán, hanem örülniük, hogy van mit megoldani. A kihívások adják az élet sava-borsát.

Az egyik ismerősöm egyszer azt mondta nekem: atya, te mindig olyan szépeket mondasz, de élnél csak egy hónapot a feleségemmel, mindjárt másképp látnád a dolgokat. Szerintem pedig ő látná másképp a feleségét, ha képes lenne kimutatni felé az érzéseit. Aki el mer indulni ezen az úton, annak tényleg megváltozhat az élete.

Százkilós disznóból sose lesz száz kiló kolbász. Nem állítom, hogy mindenki meggyógyítható, de azt igen, hogy a szeretet minden ember lelkiállapotán sokat javít. Ha Jézus azon a nagypénteken, ott a keresztfán tudott volna valamilyen más gyógyszert is a bajainkra, mint a szeretet, nyilván megmutatta volna. A szeretet nem jutalom, hanem orvosság: nem annak kell belőle többet adni, aki megérdemli, hanem annak, aki rászorul.

Az emberek nem rosszak. A sötétben nekimennek a széknek, az asztalnak, megütik magukat, de ha csak egy szál gyertyát meggyújtunk, annyi fény már elég, hogy ne botorkáljanak vakon. Nem vagyok benne biztos, hogy a gyűlölet önmagában létező dolog. Talán csak a félelmeinket, a megalázottságunkat éljük meg ebben a formában. Az ember eredendően jó.

Én hiszem, hogy mindenkit lehet integrálni, de azt is tudom, ez borzasztó nehéz és lassú folyamat. A kunokat is sikerült integrálnunk, de csak véres és hosszú küzdelem után. Ezért azt mondom, szükség van a kerítésre, de egy hatalmas ajtót kell rajta nyitni, hogy mindenki kopogtathasson és bejöhessen rajta, aki tényleg szükséget szenved.

Tisztában vagyok vele, hogy nincs olyan pedagógiai eszköz, ami a szabad akaratot felfüggesztené, de ez nem is baj, a személyes felelősséget nem kell levenni senkinek a nyakáról. Mindenkinek elsősorban önmagát kell legyőznie.

Forrás: 168ora.hu, fotó: Hernád Géza