Interjú Nagy Mariannal

b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Pedagogia_NagyMariann-1.pngNagy Mariann, aki tizenhat gyereket nevel Erdélyben

Mi lesz abból a kislányból, aki gyerekként sérült madarakat visz haza? Miért költözik valaki Erdélybe? Hogyan fogadják Erdélyben a magyarokat? Milyen egy gyermekotthont vezetni? Mire szeretné nevelni a gyerekeit? Többek között erről mesélt nekünk Nagy Mariann, Magyarország egyik legbátrabb nője, a medgyesi gyermekotthon vezetője.
Melyik volt a kedvenc tantárgya? Miért?
A magyar, a biológia és a német.
Magyar, mert már akkor nagyon szerettem verseket tanulni, rengeteget olvastam. Helyesírási versenyeken rendszeresen részt vettem.
Biológia, mert állat és növénybolond vagyok, már akkor állat-etológiával foglalkozó könyveket bújtam, a lakásunk kész állatkert volt, hazahordtam minden sérült verebet, hogy aztán felerősítve szabadon engedjem őket. Szintén részt vettem több versenyen, csapat-és egyéni vetélkedőkön minden évben.
Német, mert állítólag sváb felmenőim vannak, s otthon nagyanyám is tudott valamennyit még németül. Ez inspirált.
Tartja-e még az iskolából valakivel a kapcsolatot?
Igen, Járiné Lévai Mariann tanárnővel évek óta, voltam is osztályfőnöki órán néhány éve beszámolót tartani. De a régi osztálytársak közül is van, akivel a mai napig kapcsolatban vagyok, a távolság ellenére is.
Nagy Mariann Járiné Lévai Mariann tanárnővel, 2018 szeptemberében
Milyen emlékei vannak általános iskolás korából?
Többnyire jók. Jó volt az osztályközösség, a tanárok pedig elég megértőek voltak.
Mi szeretett volna lenni általános iskolás korában?
Sok minden: tanár, biológus, etológus, ornitológus, állatorvos.
Miért választotta a szociálpedagógusi munkát? Mi az, ami megtetszett benne?
Először nyelvtanári diplomát szereztem Debrecenben. De mindig is szerettem segíteni másokon, és úgy éreztem, többet tudnék adni magamból, jobban tudnék segíteni a gyermekeknek, ha ezen a területen is tevékenykednék.
Jelenleg a medgyesi gyermekotthonban dolgozik. Előtte is szociálpedagógusként dolgozott? Hol?
2013-2015 között dolgoztam a szovátai Szent József Gyermekotthonban nevelőként. A szociálpedagógusi képesítést ekkor szereztem meg.
Mikor költözött Erdélybe?
2013-ban. Bár 2008 óta minden évben, évente többször is leutaztam önkéntes munkát végezni, adományokat is vittem.
Nagy felelősséggel jár ez a munka Ön mégis kitart mellette. Mi ad önbizalmat hozzá?
Az Istenbe vetett töretlen hitem. Hiszem azt is, hogy minden emberben, minden gyermekben ott a jóság, csak ki kell szeretni. Hogy nincs elveszett ember.
Mikor döntötte el hogy alapít egy gyermekotthont? Kik támogatták ebben?
Nem én döntöttem el egymagam. Csaba testvér (Böjte Csaba) kért fel, hogy legyek itt Medgyesen a Szent Ferenc Alapítvány legújabb házának vezetője, és létesítsünk itt is egy gyermekvédelmi intézményt, hogy a bajban lévő gyermekeknek nyújtsunk meleg, családias otthont. Nehéz döntés volt eljönni Szovátáról, mivel nagyon kötődtem az általam addig nevelt gyerekekhez. De akkor mégis biztosan éreztem, hogy ezt kell tennem, hogy ez az Isten akarata.
Hogy kik támogattak? Gyakorlatilag mindenki. Csaba testvér, a családom, anyaországi és külföldi barátaim, egykori tanáraim, docenseim, Babota Tibor atya medgyesi plébános, de a plébániahivatal többi munkatársa is mellettünk állt, a medgyesi „Kolping Család” tagjai, a helyi Gyöngyvirág néptánccsoport, helyi vállalkozók, polgárok, idősek, fiatalok.
Idén a hetedik évfolyam pár tanulója járt Önöknél Medgyesen, de azoknak, akik nem voltak ott pár mondattal bemutatná a gyermekotthont?
Nehéz röviden beszélni arról, ami az életem, de igyekszem néhány mondatban összefoglalni. 16 gyermek él nálunk, a legkisebb 5, a legidősebb 17 éves. Gyakorlatilag minden iskolai osztály képviselteti magát. Mindig arra törekedtem, hogy családias legyen a légkör, hogy otthon érezzék magukat a gyerekek nálunk, hogy jó legyen ide visszajönni. A mindennapi gondoskodáson túl szervezünk rendezvényeket, táncházat, táborokat. Kirándulunk, zarándokolunk. Ettől a tanévtől pedig van egy kicsi kórusunk is, hogy az ünnepeket énekkel is szebbé tegyük. Látogatunk néhány szegény családot, segítjük őket ruhával, édességgel, játékkal. Hogy bontakozzon ki bennük is a segítségnyújtás, az adakozás képessége. Próbálok értékeket átadni ebben az elértéktelenedett világban. Szabályokra szükség van, hogy egy ekkora közösség zavartalanul működhessen. Mindenki segít mindenben, minden házi-és kerti munkát közösen végzünk, mindenki felelős a saját szobájának rendjéért, de a ház, az udvar rendjéért is. A nagyobbak segítik a kisebbeket. Nincs nagy udvar, de a kertet együtt műveljük, haszonállat helyett itt városban házi kedvenceket gondoznak: kanárit, halakat, kutyát.
Milyen az élet Erdélyben magyarként? Hogyan fogadták Önt?
Először még az itt született magyar ajkú munkatársaim is szkeptikusan fogadtak. Nem gondolták volna, hogy végig tudom csinálni, hogy bírni fogom a nehézségeket. Úgy érzem, többet kellett bizonyítanom, mint annak, aki itt született.
Medgyes szórvány vidék, ami azt jelenti, hogy alig van egy maroknyi magyar a városban. De azt mondhatom, hogy kevés kivételtől eltekintve, a románok részéről sem ért semmi negatívum, amikor látták, hogy próbálok románul szólni hozzájuk, nagyon is segítőkészek voltak. Ez a hatóságok munkatársaira is érvényes.
Szeretne visszaköltözni Magyarországra?
Honvágyam ugyan van, de amíg itt ki tudok teljesedni a munkámban, és érzem, szükség van rám, addig maradok.
Milyen célokat szeretne elérni?
A házzal kapcsolatos fejlesztéseken túl szeretném, ha Medgyesen tovább élne a magyarság, tehát a nyelv és kultúra szeretetét átadni, jómagam szeretnék még vagy a gyógypedagógia, vagy a mentálhigiéné területén képesítést szerezni. Álmodom arról, hogy Medgyesen is lesz világi ferencesközösség. De a leginkább azt szeretném megérni, hogy a nálunk felnövő gyermekek nem kallódnak el, hanem az általunk közvetített értékeket magukévá téve és továbbadva jó családapák, családanyák, tisztességes, igaz emberek, a társadalomhasznos tagjai legyenek.
2016-ban SzuperWMN díjra jelölték, és a civil kategória második helyezettje lett. Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy jelölték erre a díjra?
Meglepődtem, jólesett, mikor megtudtam, hogy egy kedves ismerősöm írt rólam, és ezzel benevezett, de nem gondoltam, hogy ebből lesz is helyezés.
Mit tanácsolna a mai diákoknak?
Hogy ne hagyják elbutítani magukat a média információáradatával, hogy mindent információt kritikusan vizsgáljanak meg, hogy érezzék át, hogy az ő kezükben van a jövő. A világ jobbá tételét már ma el lehet kezdeni. Bár a mai világban minden az énközpontúságot sugallja, mégse habozzanak lehajolni a bajba jutottakhoz, segíteni másokon. Hogy boldoggá nem a tárgyak tesznek.
https://eotvos40.wordpress.com

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„A székelytől kérdezik: tud-e zongorázni. Igen – jön a szerény válasz –, de még nem próbáltam. Fontos, hogy kipróbáljuk magunkat valamilyen alkotásban. Hátha egy csoda van a kezünkben, a szívünkben, az agyunkban! Mekkora pofára esés lesz a túlvilágon, ha kiderül, hogy nagy talentumunk volt, de soha nem próbáltuk ki magunkat kíváncsian, vagy az első kudarc után megfutamodtunk.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Ma 2019. március 20. szerda, Klaudia napja van. Holnap Benedek napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

„íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”

Milyen szép, hogy a Szűzanya nem abból indul ki, hogy mire képes, mihez van kedve, tehetsége, hanem abból, hogy mit kér tőle az Isten.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube