Az év embere-jelölést Böjte Csaba vegyes érzelmekkel fogadta, bevallása szerint ugyanis nem nagyon szereti a kitüntetéseket. Ám ha a jelölés – mint mondta – ráirányíthatja a figyelmet az elhagyott, illetve elkallódó gyerekek problémáira, akkor örül a kiválasztásnak, és reméli, nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is akadnak követői.
Reméli, nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is akadnak követői
Böjte Csaba, a dévai gyermekotthon alapítója
A kolozsvári születésű árvaház-alapító maga is félárván nőtt fel. Édesapját egy verse miatt hét év börtönre ítélte a román bíróság, de hiába szabadult négy és fél év után, a börtönben elszenvedett kínzások következtében hazatérése után másfél hónappal meghalt. Böjte Csaba saját bevallása szerint gyerekkorában sokszor haraggal gondolt azokra, akik elvették tőle az édesapját, aztán rájött, hogy nem egy személlyel vagy a rendszerrel van baja, hanem az emberi tudatlansággal. Hosszú évekbe telt, mire felismerte, hogy a sötétséget csak egy módon lehet legyűrni: ha fényt, ha bölcsességet ültet az emberek szívébe. Akkor döntötte el, hogy teológiára megy. Az eredetileg autóvillamossági szerelőnek tanult Böjte Csaba civil foglalkozásai feladása után egy évig élt remeteként a Hargitán, miközben elszántsága, akaratereje próbájaként egy bányában dolgozott. 1982-ben titokban jelentkezett a ferences rendbe, majd gyulafehérvári és esztergomi teológiai tanulmányai végén 1989-ben szentelték pappá. Erdélybe való visszatérése és több állomáshelyen eltöltött szolgálat után 1992-ben Dévára került, ahol néhány, az utcáról befogadott árvával az oldalán beköltözött a város évtizedek óta üresen álló egykori ferences kolostorába. Az illegális épületfoglalás után hamar híre ment ténykedésének, s nemcsak Déváról, de egész Hunyad megyéből és Dél-Erdélyből hozták hozzá az árva, vagy embertelen körülmények között, nyomorban tengődő gyerekeket. Sokan közülük itt találkoztak először vízzel, villannyal, fésűvel, meleg étellel – és szeretettel. A saját erőből szobáról szobára felújított, időközben az egyház tulajdonába visszakerült kolostor ma már négyszáz gyermeket befogadó árvaházként működik, saját iskolával, óvodával és kiszolgálóépületekkel. A gyerekközpont fenntartása mellett a létesítményt működtető Szent Ferenc Alapítványhoz befolyó adományokból Böjte Csaba az elmúlt években tucatnyi új telket és ingatlant vásárolt, amelyekből újabb és újabb otthonok nyíltak vagy nyílnak hamarosan. A dévai mellett két évvel ezelőtt Szászvároson és Szovátán, az elmúlt évben Zsombolyón, Torockón, Gyergyó-szárhegyen és Nagyszalontán létesültek újabb árvaházak és otthonok, a dévai központból kikerült, a kolozsvári egyetemre járó diákok szállásgondjainak megoldására pedig saját házat kaptak a városban. A szerzetes – szintén támogatásból – tavaly megvásárolta Bethlen Gábor Marosillyén álló szülőházát is. Utóbbit nem otthonként, csak hogy ne kerüljön román tulajdonba, és ne legyen belőle kamionparkoló. Erdélyi és magyar közadakozásból emellett 16 hektárnyi földet vásárolt Moldvában, ahol május elsején teszik le a szórványmagyarság összefogására létrehozandó diákotthon alapkövét.
Az év embere-jelölést Böjte Csaba vegyes érzelmekkel fogadta, bevallása szerint ugyanis nem nagyon szereti a kitüntetéseket. Ám ha a jelölés – mint mondta – ráirányíthatja a figyelmet az elhagyott, illetve elkallódó gyerekek problémáira, akkor örül a kiválasztásnak, és reméli, nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is akadnak követői.