Áprilisban jelent meg Böjte Csaba atya könyvsorozatának befejező része, a Párbeszéd a Végtelennel, melyben Karikó Éva kérdéseire válaszol, egyszerűen, mindenki számára érthetően. Az árvák védelmezője új könyvét május 19-én mutatta be a kézdivásárhelyi Vigadóban.

– Hogy lehet párbeszédet kezdeményezni Istennel?

– A szentírás mindig komoly válaszokat adott az életem nagy kérdéseire. Mindaz, ami gyümölcs, eredmény volt az életemben, azt mind vissza tudom vezetni az evangéliumra, Krisztus tanítására. Nagy érték és mégis sokan elutasítják, közömbösen mennek el mellette. Ahogy egy édesanya a sokféle alapanyagból finom ebédet próbál főzni a gyerekeinek, férjének, úgy próbáltam én is a könyvben fogyaszthatóbbá tenni a Biblia nagy igazságait.

Életünk egyik fontos része, hogy barátokat szerzünk, barátkozunk. Miért ne barátkoznánk a világ leghatalmasabb lényével, Istennel? Ebben a könyvben inkább azzal foglalkoztam, hogy hogyan tudja az ember megszólítani az Istent, és hogy ennek a párbeszédnek milyen csodálatos gyümölcsei lehetnek az életünkben.

– A válaszai a katolikus keresztény tanításból gyökereznek, a könyvei mégis ott láthatók a nagy könyváruházak polcain és az emberek – keresztények és nem keresztények – örömmel, érdeklődéssel olvassák. Mivel magyarázza ezt?

– Ez engem is meglepett, a könyváruház-láncok nem ideológiai alapon mérik a sikert, hanem, hogy hányat vettek meg egy könyvből. A Párbeszéd a Végtelennel az egyik magyarországi könyváruház sikerlistáján az első húsz között van. Ez azért vigasztaló, mert azt jelenti, hogy a mai ember nyitott a természetfölötti és a szentírás bölcsessége felé, sokan keresik a jót, a szépet, az igazat – az Istent.

– A családok széthullása, a munkanélküliség, a létbizonytalanság, a gazdasági válság közepette mi lehet örömhír?

– A minap találkoztam egy csíki házaspárral. Nemrég vették meg egy iszákos, idős bácsi beszakadt tetejű faházát ezer lejért, azt lebontották, új fundamentumot raktak, gerendáról gerendára újraépítették, a használt bútorokról lekaparták a festéket, újrafestették azokat. Talán Csík vármegye egyik legszebb otthonát rendezték be. Két szobában élnek, szelíden, egyszerűen, de hihetetlenül boldogok, és most várják első gyerekük születését. Példájuk alapján gondolom, hogy azt kell megvizsgálnunk, valóban szükségünk van-e ennyi mindenre, ami körülvesz, amit felkínálnak nekünk. Sokszor olyan dolgok után szaladunk, amire nincs is szükségünk. Nem vagyok biztos, hogy a mai világgal van-e a baj: talán az emberi nagyravágyás, kapzsiság, nyugtalanság az, ami a helyzetünket ellehetetleníti.

Kertész Tibor
Székely Hírmondó