Nem olyan rég voltam egy olyan falusi, tanyai iskolában, egy kis múzeumban, ahol ott voltak a gyerekek hajdani iskolatáskája, egy kis tarisznyai, benne a mai ellenőrző mérető tankönyvekkel! Meglepett, hogy milyen vékonyak ezek a tankönyvek és milyen egyszerű volt még hatvan- hetven évvel ezelőtt egy- egy leckére való felkészülés! Nagyszüleinknek igazából játék volt iskolába járni a mai, hihetetlenül felpergetett tananyagon rágódó gyerekekhez viszonyítva. Erdélyben ma egy első-második osztályos gyerek már kellene beszéljen románul, magyarul, harmadik osztályban már angolul kezd tanulni a diák! És egy 8-1o éves gyereknek nemcsak az írást, olvasást, szorzótáblát kell elsajátítani, hanem történelmi, földrajzi alapismeretektől elkezdve nagyon- nagyon sok minden mást is meg kellene tanuljon.
Jó kérdés, hogy vajon a mai korosztályok mennyivel okosabbak, bölcsebbek, terhelhetőbbek, kitartóak, boldogabbak, mint a hajdaniak?! Vajon ez a hatalmas tananyag, ez a megterhelés visszaköszönne az iskoláinkból kilépő fiatalok mindennapi életéből? Jó lenne egy olyan statisztika, mely kimutatja, hogy az idén végzettekből hányan vállaltak itthon becsületes munkát? Vajon a méreg drága iskoláinkból kikerülő fiatalok felnőnek oda, hogy szüleiknek, társai legyenek a világ tovább teremtésében?!
Szeretettel, Csaba t.