Emberiesség…

Nyomtatás
b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Pedagogia_22339321_1518927014849578_6697059685280978770_o.jpgMilyen sok útszélre hullott ember sodródik tehetetlenül, csüggedten, reménytelenül, elmerülve az önsajnálat terméketlen mindennapjaiba?! Mekkora kár értük! Milyen jó lenne ha őket újból Isten országának építésébe be lehetne vonni! Milyen jó, hogy Szent Pálnak, Szent Ágostonnak, Szent Ferenc atyánknak és még oly sok más nagyszerű embernek, volt ereje, lehetősége újrakezdeni, másodszor is megpróbálkozni!!
A mai világban ha valaki elesik és eltörik valamije, kórházba kerül, megröntgenezik, begipszelik gyógyítják a szakemberek. Mindannyian türelmesek vagyunk, meglátogatjuk, finom kompótot viszünk neki. Sajnos, ha valaki emberségében esik el, ha összetöri magát hitében, reményében, becsületében, akkor elítéljük, könnyedén keresztüllépünk az ilyen emberen, és nagyon nehezen hajlunk le hozzá, hogy azt mondjuk: Gyere, én hiszek abban, hogy talpra tudsz állni! Tudod az ember nem egyszer használatos zsebkendő, és ezért vallom, hogy te lehetsz Isten drága ajándéka néped, egyházad, de akár az egész emberiség számára is! Bízzál bennem mert segíteni akarok neked abban, hogy Istenünk veled kapcsolatos álmát valóra tudd váltani! A te életed nem maradhat félbemaradt torzó!! Engedd el sérelmeidet, szégyenedet, kudarcodat, talán még önmagadat is, és fogd meg segítő szeretettel a nálad is kisebbek kezét!
Szeretettel, 
Csaba t.