„A házasságkötésnél a pap, a násznép csak tanú, a vőlegény a főpap, ő szolgáltatja ki kedvesének a házasság szentségét, és valamilyen módon így maga is szentséggé válik, hisz életével, hűséges szeretetével megszenteli a kedvesét. Természetesen ez fordítva is igaz: a család szentélyében az édesanya főpap, hisz az oltár előtt életre szóló igenje hozza létre a házasság szentségét. Földi élete során jóságával, szeretetével nap mint nap megszenteli férje, gyermeke életét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Isten nem kér tőlünk olyat, amiben ne lelnénk örömünket. Ha Isten azt kéri , hogy pap legyek , akkor egész biztos , hogy számomra ez a szabadság , az önmegvalósítás , a boldogság útja. Hiszem azt, hogy Isten nemcsak hív, hanem alkalmassá is tesz erre az útra.