„Nagy kérdés, hogy mire épül egy kapcsolat, egy házasság. Ha az anyagi javak megszerzésére, a testi szépségre, a gyönyörökre, a reprezentálásra, akkor homokra épül. Ahogy telnek a hónapok, évek, előbb-utóbb jönnek a viharok, nekizúdulnak a háznak, és romba dönthetik: jön valaki, aki izgalmasabb örömöket tud kínálni, aki szebb, fiatalabb, kívánatosabb, aki érdekesebb e világi célokat tud mutatni, nagyobb jólétet tud nyújtani, és akkor könnyen le lehet térni a hűség és a szeretet útjáról.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A fájdalom nem cseppenként kiadagolható, lemérhető valami. A külvilág számára láthatatlan szenvedés, a félelem, a reménytelenség sokszor a mélybe taszíthat egy embert. Viszont azt is tudnunk kell, hogy a mi szenvedésünk nincs arányban azzal a jóval, örömmel, amelyet a földi küszködésünkért a Jóisten ad. 