A lelki élet elején a durva, nagy hibákat próbáljuk kitakarítani, rendbe tenni, de utána igyekeznünk kell, hogy vágyainkat, gondolatainkat is megzabolázzuk.

Ha régen valami nehézség történt, dühös voltam, és haragom másoknak is kimutattam. Ma már, ha valami rossz történik, azt gondolom: „Alleluja! Itt van egy jó próbatétel, megmutathatom, mennyit ér az én hitem, reményem. Lássuk, hogyan lehet ezt keresztény módon megoldani!”

Egy ideig csak mondogattam ezt így, de befelé a lelkemben feszültség, düh, harag dúlt. Mostanában sokszor észreveszem magamon, hogy belül is béke van bennem és kíváncsiság: „Na, mennyei Atyám, hogy tudod ezt a feladatot megoldani általam?!”

Csaba testvér