A fékeveszett szabadság a háborút táplálja és nem az embert

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Fopasztorok_ferenc-papa5.jpgMilyen jó, hogy Ferenc pápa hangosan ki meri mondani az igazságot: "Ugyanis egy furcsa ellentmondásos helyzettel állunk szemben. Miközben az élelmezés terén a segítség és a fejlesztési tervek érthetetlen politikai cselszövések és döntések akadályába ütközik, félrevezető politikai ideológiák és áthatolhatatlan vámakadályok következtében, addig a fegyverek esetében nem! Nem számít az eredet, ezekkel szabadon közlekedhetnek egy arcátlanul magabiztos és szinte abszolút szabadság jegyében, a világ bármely részén...”

Ferenc pápát Ertharin Cousin asszony, a Világélelmezési Program végrehajtó bizottságának elnöke fogadta, majd a pápa az ENSZ FAO világélelmezési székházában megállt és imádkozott az Emlékezet Falánál, mely a FAO élelmezési missziói során megölt munkatársaiknak állít emléket.
A Világélelmezési Központ nagytermében Ferenc pápa hosszú beszédet mondott a világot sújtó éhség problémájáról. Két alapvető gondolata: a „nyomorúság denaturalizálása”, azaz természetének a megszüntetése és az „éhség bürokrácia mentessé” tétele. A beszéd utána a pápa találkozott az Élelmezésügyi központ alkalmazottaival, majd 11 órára visszaérkezett a Vatikánba.
Egy intézmény hitelreméltósága nem a nyilatkozataiból, hanem a tetteiből születik
Ferenc pápa beszédében köszönetet mondott a meghívásért és mindazon erőfeszítésért, melyet a Világélelmezési Program bizottsága tesz mindazok érdekében az egész világon, akik az éhségtől szenvednek. Megemlékezett a szervezet azon munkatársairól, akik életüket vesztették missziójuk betöltése során azért, hogy senki éhezőnek ne hiányozzék a betevő falat. Az áldozatok kőbe vésett nevei ékesszóló bizonyítéka annak, hogy a Világélelmezési Program egy valóban érvényes nemzetközi szervezet, mely mind hatékonyabb tevékenységet folytat. Egy intézmény hitelreméltósága ugyanis nem a nyilatkozataiból születik meg, hanem a tagjainak elvégzett munkájából” – hangsúlyozta a pápa.
Miközben a hírek váltják egymást, a fájdalom és az éhség megmarad
„A mai világ bonyolult kapcsolatrendszere és hiperkommunikációs lehetőségei megrövidítik a földrajzi távolságokat – folytatta a pápa – és sokat segítenek abban, hogy együttérzéssel forduljunk a fájdalmas események felé. Mégis, ez az információ teremtette látszólagos közelség napról napra csorbát szenved. Az információtúltengés ugyanis a nyomorúságot fokozatosan naturalizálja, azaz természetessé teszi. Így aztán lassanként érzéketlenekké válunk mások tragédiája iránt, mert azokat valahogy természetesnek vesszük. A bennünket elérő számtalan kép ellenére, amikor fájdalmat látunk, nem érintjük azt, sírást hallunk, de nem vigasztalunk, szomjat látunk és nem enyhítjük azt”.
A nyomorúságnak arca van: a munkanélkülieké, az erőszakoltan migrálóké…
„A hírek számtalan emberi életet tárnak elénk, de aztán gyorsan másik életekkel helyettesítik azokat, és miközben a hírek váltják egymást, a fájdalom és az éhség megmarad. Ez a tendencia, mely némelykor már kísértés, arra indít bennünket, hogy utólagos lépéseket tegyünk, egyúttal pedig felfedi azt az alapvető szerepet, melyek az egyes intézmények, mint a Világélelmezési Program betöltenek a nemzetközi színtéren. Ma már nem elég pusztán csak ismerni a testvéreink helyzetét, nem elegendő értekezéseket kidolgozni vagy végtelen vitákat folytatni róluk, hanem szükség van a „nyomorúság denaturalizálására”, vagyis megszüntetésére, hogy ne tekintsük a megszokott jelenségek egyikének. De miért is? – tette fel a kérdést a pápa. Azért, mert a nyomorúságnak arca van. Egy gyermek, egy család, egy fiatal vagy öreg arcvonásait hordozza. Munkalehetőség nélküli emberek arca, erőszakolt migráció arca, elhagyott és szétrombolt házak arca” – mondta a pápa.
A bürokrácia ügyeket intéz, az együttérzés azonban személyek síkján mozog 
„Nem tarthatjuk természetes dolognak számtalan ember éhségét, nem mondhatjuk, hogy az ő helyzetük egy vak sors eredménye, amivel szemben nem tehetünk semmit sem. Amikor a nyomorúság kezdi elveszíteni az emberi arcát, abba a kísértésbe esünk, hogy elkezdünk egyre  többet beszélni az éhségről és a táplálkozásról, az erőszakról és egyre inkább elhagyjuk a konkrét és valós személyeket, akik ma is az ajtónkon kopogtatnak. Amikor hiányoznak az arcok, a történetek, az életek, akkor jönnek mind erősebben a számok és így fellép annak a kísértése, hogy bürokratizáljuk, vagyis hivatali szinten kezeljük mások fájdalmát. A bürokrácia ügyeket intéz, az együttérzés azonban személyek síkján mozog. Azt hiszem, hogy itt nagyon sok tennivalónk van!” – tette hozzá személyesen a pápa. „Az eddig megtett lépéseken túl dolgoznunk kell testvéreink nyomorúságának és éhségének a denaturalizálásán és a bürokrácia mentessé tételén. Ez szükségessé tesz különféle szintű és léptékű intézkedéseket, melynek középpontjában a konkrét szenvedő, éhes és szomjas ember áll”. A továbbiakban a pápa két alapvető gondolatát fejtette ki részletesen.
A nyomorúság denaturalizálása
Először is utalt arra a látogatására, melyet 2014. november 20-én tett a FAO római székházában a II. Világélelmezési Konferencia alkalmából. Emlékeztetett akkori beszédére, melyben „a probléma egyik következetlenségére utalt, hiszen noha létezik elegendő táplálék mindenki számára, de mégsem tud mindenki enni, a leselejtezés, az elvetés, a szélsőséges fogyasztás és az élelem más célra való használata miatt”.
A föld javát, ami pedig egyetemes jellegű célszerűség, kevesek kiváltságaként használjuk    
„Legyen világos – húzta alá a pápa – az élelem hiánya nem természetes, nem nyilvánvaló és nem magától értetődő. Hogy most a huszonegyedik században sokakat sújt ez csapás, ez az erőforrások rossz és önző elosztásából ered, az élelem merkantilista kezeléséből. A rosszul kezelt és kizsákmányolt föld a világ számos részén továbbra is megadja a maga gyümölcsét, önmaga legjavát nyújtva. A kiéhezett emberek arca emlékeztet bennünket arra, hogy félreértettük a céljaikat. Az adományt, ami pedig egyetemes jellegű célszerűség, kevesek kiváltságaként használjuk. A földnek az emberiség javára szánt adományából néhányak árucikkeként kezeljük, megteremtve ezzel a kirekesztést” – emelte ki a pápa.
A leselejtezett étel olyan, mintha valaki ellopná azt az éhező szegény asztaláról
„A társadalmainkat átható fogyasztói gondolkodásmód arra vezetett bennünket, hogy hozzászokjunk a felesleghez és az élelem mindennapos leselejtezéséhez, amelynek sokszor immár nem vagyunk képesek igazi értéket adni és ami túllép a pusztán gazdasági szempontokon.  Mindenesetre hasznos, ha arra emlékezünk, hogy a leselejtezett étel olyan, mintha valaki ellopná azt az éhező szegény asztaláról. Ez a valóság indítson bennünket az élelem leselejtezésének a megfontolására – kérte a pápa – hogy ezáltal felismerjük azokat az utakat és módokat, melyek a legjobban rászorulókkal való szolidaritás és megosztás eszközei lesznek!”.
Az éhség debürokratizálása, hivatal-mentesítése    
Ferenc pápa második alapgondolataként nagy őszinteséggel azt fejtette ki, hogy „melyek a bürokratizálás kérdései az éhséggel kapcsolatban. Vannak olyan akciók manapság, melyeket úgymond „lepalackoznak”. Mindnyájan jól ismerjük a világ jelenlegi bizonytalan helyzetét. Az utóbbi időben a háborúk és a konfliktusok fenyegetései azok, melyek uralják érdeklődésünket és vitáinkat. Így a fennálló konfliktusok skálájával szemben úgy tűnik, hogy a fegyverek egy olyan szokatlan fölényre tettek szert, hogy teljesen meg kell elégedni azzal, hogy a fegyverek a különféle szembenállások megoldásának kizárólagos eszközei. A fegyvereknek ez a meggyökeresedett és elfogadott előnyben részesítése azonban megakadályozza az élelmiszer elosztását a háborús övezetekben, odáig menően, hogy elérkezünk a legalapvetőbb nemzetközi emberi jogok megsértéséhez” – figyelmeztetett a pápa.
A fékeveszett szabadság a háborút táplálja és nem az embert
„Ugyanis egy furcsa ellentmondásos helyzettel állunk szemben. Miközben az élelmezés terén a segítség és a fejlesztési tervek érthetetlen politikai cselszövések és döntések akadályába ütközik, félrevezető politikai ideológiák és áthatolhatatlan vámakadályok következtében, addig a fegyverek esetében nem! Nem számít az eredet, ezekkel szabadon közlekedhetnek egy arcátlanul magabiztos és szinte abszolút szabadság jegyében, a világ bármely részén. Ilyen módon a háborúkat táplálják s nem az embereket. Sőt, némely esetben az éhséget háborús fegyverként használják, mert az éhségtől és végkimerüléstől elpusztult embereket hozzászámítják azokhoz a harcosokhoz, akik a csatatéren esnek el és azokhoz a polgári személyekhez, akik a konfliktusok következtében halnak meg”.
Érzéstelenítik a tudatunkat, elaltatnak…
„Mi teljesen tudatában vagyunk ennek, mert hagyjuk, hogy érzéstelenítsék a tudatunkat, minek következtében érzéketlenné válunk. Ekképpen az erő marad a mi egyetlen eljárásmódunk és hatalmunk, hogy elérjük a halaszthatatlan célkitűzéseinket. A szegényebb népek nemcsak szenvednek a háborús konfliktusoktól, hanem ezzel egy időben megfosztják őket minden segítségtől is. Ezért is olyan sürgős a bürokrácia leépítése, ami akadályozza a humanitárius segélytervek megvalósítását. Igazi hősökre van szükségünk, akik utakat nyitnak, hidakat vernek, karcsúsítják az eljárásokat és a hangsúlyt azok arcára fektetik, akik szenvednek. Ebben a tekintetben ugyanolyan fontosak a nemzetközi közösség kezdeményezései” – buzdított a pápa.
Minden tagország erősítse a szándékát, hogy együttműködik a Világélelmezési Programmal
„Nem arról van szó, hogy harmonizálják az egyes nemzetek benső saját centripetális erőit, hanem a tagállamoknak kell megnövelni döntő módon a valós akaratukat, hogy együttműködjenek egymással ebből a célból. Nagyon fontos tehát, hogy minden tagország erősítse a szándékát, hogy együttműködik a Világélelmezési Programmal. Ezáltal nemcsak a kihívásokra tud válaszolni. A Világélelmezési Program a maga eljárásával és tevékenységével igazolja, hogy lehetséges koordinálni a tudományos és technikai ismereteket, valamint a gyakorlati eljárásokat, hogy összegyűjtsék és egyenlőképpen elosszák az erőforrásokat. Ez a különösen szegény térségekben segíti a helyi erők és lehetőségek fejlesztését, miközben csökkenti az élelmiszer veszteségeket. Másképpen szólva a Világélelmezési Program hatékony példája annak, hogy lehet az egész világon dolgozni annak az érdekében, hogy felszámoljuk az éhséget”.
„Éhes voltam és enni adtatok” – a kereszténység aranyszabálya az összes nemzet számára   
„A katolikus egyház ebben az összefüggésben kínálja fel szolgálatát és küldetését és azt óhajtja, hogy a többi kezdeményezéssel összhangban küzdjön az emberi méltóság megőrzéséért. „Éhes voltam és enni adtatok, szomjas voltam és inni adtatok”. Ezekben a szavakban találjuk meg a  kereszténység legfőbb szabályát, mely az egyes vallásfelekezeten túl aranyszabály lehetne az összes nemzet számára is. Egy nemzet saját jövőjét annyiban építi, amennyiben magára vállalja éhes és szomjas embertestvéreinek a gondját” – zárta beszédét Ferenc pápa az ENSZ Világélelmezési Programja bizottságának évi közgyűlésén.
www.bonumtv.hu