Néztem a küzdelmet és csak mosolyogtam! Olyan érdekes, oly sok gyereket befogadtam, ők az én gyerekeim, velük szemben tudom, hogy mi a feladatom, jósággal, szeretettel, de határozótsággal nevelnem kell őket, de a nagyra nőtt gyerekeim gyerekeit egészen más szemmel látom, ők UNOKÁK! Valahogy úgy érzem, hogy Isten hozzuk nem mind nevelőt, hanem mind egy jóságos apókát küld, kinek egyetlen dolga szeretni a pirinyó kis unokát... 

 

Sokszor imádkozom, hogy felnőtt, érett testvéreimet,  Isten ajándékozza meg a nagyszülők csodálatos örömeivel!! Csaba t.