Akinek van bátorsága, hite, reménye és dolgozik, küzd, az még kap, de az aki csendben félrevonul és elengedi magát az még azt is elveszíti amije van!! Sajnos ez így igaz minden téren! A küzdelem, az erőfeszítés, a munka fejleszt, erősebbé, bátrabbá, ügyesebbé tesz, de az aki magát kímélve félreáll, vagy akár duzzogva, sírva bezárkózik, annak mindazok a képességek, készségek, izmok, amit birtokol szépen lassan elsorvadnak, semmivé válnak!! A tüzet rakni kell, másképpen kialszik! Ahogyan a mértékletes fa rakással a tüzet nem lehet elfolytan, ugyanúgy a erőnkhöz mért mindennapi becsületes tanulás, munka az életet jelenti az embernek! Az ingerszegény környezetben a gyermek fejlődése lelassul, leáll és így szellemi fizikai, lelki szempontból törpe lesz, fogyatékos!

2015. január 29. – Csütörtök

   Egy alkalommal Jézus  így beszélt hallgatóihoz:  „Vajon azért  gyújtanak-e
   lámpát, hogy a  véka alá  vagy az  ágy alá  rejtsék? Nem  azért-e, hogy  a
   lámpatartóra  tegyék?  Semmi  sincs  elrejtve,  hacsak  nem  azért,   hogy
   nyilvánosságra jusson; és semmi sem  történik titokban, hacsak nem  azért,
   hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így
   folytatta: „Figyeljetek  arra, amit  hallotok! Amilyen  mértékkel  mértek,
   olyan mértékkel mérnek majd  nektek is. Sőt ráadást  is adnak hozzá.  Mert
   akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik,  amije
   van.”
   Mk 4,21-25