Mai evangéliumot olvasva azon elmélkedtem el, hogy Jézus élete, tanítása mennyire erőtlen lenne, ha nem lennének benne a csodák, a "cselekedetek"! Lám Ő bemegy a zsinagógában, tanit, csodákat tesz fényes nappal, mindenki szeme láttára hite alapján cselekszik és bennünket is erre bátorít!!!

Az én hitemből Isten, ember szeretetemből születnek "cselekedetek"? Hiába tanítjuk szóban bármire a gyermekeinket, ha abból nem lesz tett, cselekedet, valami valós érték, akkor az csak üres szó, pengő érc, mit a csendes szél is elvisz magával!!

Mint Isten drága gyermeke, vágyjak alkotó, teremtő, cselekvő életet élni!!

Szeretettel, Csaba t.

2015. február 1. – Évközi 4. vasárnap

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. Mk 1,21-28