Jó dolog jónak lenni, de ugyanolyan jó irgalmas szívűnek lenni, nagylelkűen megbocsájtani! Jó a krisztusi szép erényeket alázattal gyakorlatba ültetni! 

Hazajön a gyerek a rósz jeggyel, log az orra, neki jobban fáj mind nekem az elégtelen!! Kiabálhatnák vele, de átölelem és megkérdem, no ezt hogy sikerült beszerezni? A gyerek elkezd sírni, hozzám bújik, én megölelem és vigasztalom... Ismerem ezt az érzést! 

Hányszor maradtam én is alul egy - egy feladattal szemben?  Ilyenkor kicsinek, gyengének érezzük magunkat és könnyen elbátortalanodunk, feladjuk a küzdelmet! A legtöbb kudarc után  nekem  se ítéletre, haragos letolásokra volt szükségem, hanem irgalomra, bátorításra, biztatásra! Életet jelenthet, ha irgalmas szívvel a másikhoz lehajolva azt tudjuk mondani, hogy igaz, hogy ezt te most így csináltad és csak ez lett belőle, de én nem hiszem, hogy ez lenne a te igazi arcod, te sokkal jobb, ügyesebb, nemesebb vagy! Nézd én itt állok, hogy segítsek a következő vizsgánál, feladat megoldásánál, mert hiszem, hogy sikerülni fog felülmúlni önmagad, képes vagy jól, szépen megoldani ezt a munkát! 

Az irgalmas szeretet szárnyakat ad a gyereknek, már nem sír, bizalommal, csillogó szemmel tekint rám! Szívemet végtelen tiszta öröm tölti be  és tudom, hogy a gonosz lehúzó erőkön az irgalmas szeretet most, itt győzedelmeskedett!! Ez a gyerek most nem logó orral tudomásul veszi, hogy ö csak ennyit ér, hanem az irgalmas szeretet szárnyakat adott neki, és már nem sodródik, hanem hittel egy győzedelmes csatára készül!

Csaba t. 

2015. március 2. – Hétfő

A hegyi beszédben  Jézus így szólt  tanítványaihoz: „Legyetek  irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas.  Ne mondjatok ítéletet senki fölött,  s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne  ítéljetek el senkit, s akkor  titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg,  és nektek is megbocsátanak. Adjatok,  és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel  mérnek öletekbe. Mert amilyen  mértékkel ti mértek,  olyannal mérnek majd  nektek is.”

Lk 6,36-38