Kedves gyermekek, tanulók!
Lassan-lassan vége a nyárnak és vége a vakációnak is, tehát még egy pár nap és kezdődik az oskola. Annak idején, amikor én még iskolába jártam mindig el voltam keseredve, mert vége a nyárnak és megint isibe kell menni. De mondok egyet és jót, ha tehetném, most jó kedvel, mennék én helyettetek sulizni. Annyira hiányzik a pad, amelyet mindig teleírtam, nem azért mert már nem volt hely a füzetben, hanem mert ilyen csintalan gyermek voltam, hiányzanak a tanárok, akik oktattak, és akik vigyáztak rám. Egyszerűen minden hiányzik, ami az iskolával kapcsolatos volt. Tudjátok pár évvel ezelőtt nekem ugyanezt mondták a nevelők meg a felnőttek, de nem akartam elhinni. Most meg tudom, hogy nem hazudtak nekem, és hogy tényleg úgy éreztek. Képzeljétek el, hogy ti halászcsónakok vagytok és az iskola a tenger. Ugyebár a tenger bőven tud halat adni, de ahhoz nektek ki kell fognotok őket. És minél többet halásztok, türelemmel annál több halat fogtok, így hát amikor partra szálltok lesz mit eladni azoknak akik nem tudtak halászni, lesz megélhetőség. Az iskola is tele van nem halakkal, hanem bölcsességgel és minél több időt, energiát fektettek majd a tanulásra annál bölcsebbek okosabbak lesztek. Majd amikor kikerültök az iskola padjaiból ezzel a bölcsességgel, amit itt szereztetek, képesek lesztek önállóan megélni úgy, hogy nem kell majd aggódnotok a holnapi nap miatt. Biztos sokan mondanak nektek mostanában minden félét, én nem arra buzdítanálak titeket, hogy felvegyétek a 6 dioptriás szemüveget és csak a könyveket bújjátok majd egész nap, inkább arra, hogy próbáljatok meg ne úgy tekinteni az iskolára, mint valami szörnyű rossz kötelességre, amihez soha sincs kedvetek, mert az iskola nem az, egyáltalán nem az. De rajtatok múlik, hogy a bárkátok tele lesz-e halakkal vagy sem. Az enyém csak félig lett tele és sajnos az iskola egy olyan tenger, amelyben csak egyszer halászhatunk, így hát így jártam, késő bánat. Na de ti, akik ott vagytok még mindig, fogjatok, halat amennyi csak belefér a csónakotokba és nem fogjátok megbánni, amíg éltek. Kívánok nektek erőt és kitartást, ebben a tanévben, ami előtettek áll vígak legyetek minden nap, minden órában, minden percben, mert amíg még iskolások vagytok, addig minden szép még akkor is ha ti most nem így látjátok. Örömmel V.Razvan