Bűnben, összetörtségben élni nem csak veszedelmes, de gyötrelmes is! Szánjuk meg kegyesen testvéreinket, és jósággal, alázattal segítsük őket talpra állni, a fényre menni, szeretetben kibontakozni, kiteljesedni jócselekedetekben, örömben, békességben! 

Jézus azt mondta, hogy mi nálánál nagyobb csodákat is képesek leszünk véghez vinni. Egészen biztos, hogy számíthatunk az Ő segítségére, ha testvéreinket nem elítélve legyőzni akarjuk, hanem gyöngéd szeretettel felakarjuk szabadítani a jóra, az emberhez méltó szabad életre!! Jézus hív, hogy emberek halászai legyünk, hogy az ő példájára mi is elmenjünk a századikért, az elveszettért és kiszabadítva, elvezessük a testvéri közösségbe, az Isten gyermeki élet szabadságára!

Az emberek jóságában hiszek, Csaba t. 
----------------------------------------------
Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.
Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így
kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél,
hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus
ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre
sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna
neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták:
„Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek,
hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre elterjedt az egész
környéken.
Lk 4,31-37