Emlékszem, hogy milyen lelkesen énekeltük a hetvenes években: "Arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk....!" És nemcsak énekeltük, hanem hittük is, hogy valóban az a dolgunk, hogy ezt a földgolyó nevű anyaföldet szebbé, tisztábbá, rendezettebbé tegyük! Ez volt az álmunk, a célunk, hittük, hogy képesek leszünk ezt el is érni és ebben, hogy őszinte legyek, még az a fene diktatúra sem zavart nagyon! 

 

Most szabadság van, azt tehetünk amit akarunk, de mégis mintha kiveszett volna belőlünk ez a másikhoz való lehajló jóság!! Jézust senki nem erőlteti, - a mai evangélium szerint - hogy segítsen, de Ő tudja a dolgát és segít az idős néninek, felsegíti, felemeli őt!! Mindannyian Isten képére, hasonlatosságára születtünk mondjuk önérzetesen, de nem lenne jó elfelejtenünk, hogy a mi példaképünk, Jézus Krisztus ott hagyta a kényelmes mennyek országát és emberé lett, vállalta a sorsunkat, hogy segíthessen rajtunk! Szolidaritás, jóság, segítőkészség olyan szép vonások, melyeket büszkén magunkénak vallunk, igazi Hungarikumok, nem lenne jó ha sárba taposnánk!!

 

Biztos, hogy hatalmas traumát hagyott bennünk Mohács, a sok sok török, tatár dúlás. népünkre innen is - onnan is gyilkos erővel rátörő  idegen nagyhatalmak,  de mindezek ellenére  nem szabad hagynunk, hogy a szeretet és a jóság szomorúan elosonjon életünk hátsó ajtaján, míg szívünk főterén a félelem, a harag, a gyűlölet ver tanyát!

 

Bármi is történik, nekünk tudnunk kell, hogy minket nem a templomaink, a nyakunkban logó keresztek, szertartásaink tesznek keresztényé, Krisztus követőké, hanem Jézus Krisztus szép, évezredeken át tisztán ragyogó erényei, a mai evangéliumban is felmutatott gyönyörű vonásai!!  A kereszténységet nem az pusztítja el, aki felrobbantja a templomainkat, vagy lefejezi a papjainkat, hanem az aki kiirtja belőlünk a szeretetet, a jóságot, a párbeszédre való készséget, aki kilúgozza az emberekből Krisztus által földrehozott szép erényeket! Szeretettel, Csaba t. 

 

https://www.youtube.com/watch?v=VpUR9meaaPc

---------------------------------

   Kafarnaumi tartózkodása  idején Jézus  a zsinagógából  jövet betért  Simon (Péter) házába.  Simon  anyósa  éppen magas  lázban  szenvedett.  Mindjárt szóltak is neki  az érdekében.  Jézus a  beteg fölé  hajolt, parancsolt  a láznak, és a  láz megszűnt. A  beteg azonnal fölkelt,  és szolgált  nekik.

   

Napnyugtakor mindnyájan  odavitték Jézushoz  a betegeket,  akik  különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre  rátette kezét,  és meggyógyította  őket. Sokakból gonosz lelkek  mentek ki, és  ezt kiáltozták: „Te  vagy az  Isten Fia!” Jézus azonban  rájuk parancsolt, és  nem engedte, hogy  beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy  ő a Krisztus.  Amikor megvirradt, Jézus  kiment egy magányos  helyre; a  népsokaság  pedig keresésére  indult, és  meg  is találta.  Tartóztatták,  hogy  ne  menjen  el  tőlük.  Jézus  azonban  így válaszolt:  „Más   városoknak   is   hirdetnem   kell   Isten   országának evangéliumát, mert ez  a küldetésem.” Azután  folytatta tanítását  Galilea zsinagógáiban. Lk 4,38-44