Kapaszkodjunk bele Urunkba, Istenünkbe, s a Szűzanya példájára mi is merjük kimondani a magunk egyszerű, vagy talán nagyszerű útjára az igent! Mária nem plátói szeretettel szereti az Istent, hanem igent mond Isten nemes tervére, a gyermek Jézusra!! Ezért ő a mennyek Királynő asszonya!! A gazdag ifjú szintén szerette az Istent, megtartotta törvényeit, de nem mondott IGENT Isten hívására, nem követte őt szeretettel, s ezért még Jézus is azt mondja amint szomorúan utána néz, hogy: nehéz neked bejutni a mennyek országába!!>

Merjünk Istent szeretni, törvényeit betartani és merjünk Istenbe kapaszkodva elindulni, hinni abban, hogy ö vezet, s általunk szebbé fogja tenni a világot! Miért kell Istennek a finom borhoz egyszerű víz Kánnában, Nem tudom! Miért kell az ötezer ember táplálásához a gyermek néhány kenyere, hala? Nem tudom, csak azt tudom, hogy ahogyan kell neki Máriának az igenje, ugyanúgy kell a mi igenünk is!! Isten az emberek igenéből építi az ö országát! Számára nincs nagy, vagy kis igen, csak igen van, Igen, melyet Krisztus komolyan vesz, megszaporít, melyből Szent Fölsége életet fakaszt!! Adjuk oda tudatosan lábunkat Krisztusnak, hogy általunk útra tudjon kelni, adjuk oda kezünket, hogy általunk csodákat tudjon tenni, adjuk oda szívünket, hogy általunk szeresse e szép világot! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”

Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.” 

Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Lk 9,57-62