1207-ben született Sárospatakon. Atyja II. András magyar király, világias gondolkodású, makacs vezető volt, sok háborús hadjáratot szervezett, anyja a merániai Gertrúd volt, aki rokonainak és német híveinek az ellátására törekedett a magyarok javaiból.

1211-ben Hermann thüringiai tartománygróf követei megjelentek András udvarában és elkérték az akkor 4 éves Erzsébet kezét, fia Hermann számára. Hermann gazdag feleséget keresett fiának, mert a folytonos háború és a fényűző udvartartás sok pénzt vitt el a háztól. Erzsébetet gyermek korában Wartburga vitték, hogy ott megtanulja a német nyelvet és szokásokat. Hermann udvarában állandó mulatozás folyt.

Nem fogadták nagy szeretettel a kis magyar leányt. Viselkedését idegenkedve és megbotránkozva figyelték. Zsófia grófnő nem is titkolt ellenszenvvel kezelte Erzsébetet. Nem tudta elfogadni, hogy az ifjú hölgy teljes természetességgel magával egyenrangú társnak tekintette a legegyszerűbb gyermeket is, és nem vette át az udvari élet előírt formáit. Atyjától határtalan adakozókedvet örökölt. Már itthon is elosztogatta a szegények között saját ennivalóját, s ha ez nem volt elég, beosont a királyi konyhába és a cselédségtől kért élelmiszert. A legenda szerint a játékban elnyert zálogért, imádságot szabott ki a vesztesekre, vagy az elnyert tárgyat a szegényeknek ajándékozta. Ha játék közben tehette, szívesen bújt el a templomba. Különösen a szenvedő Krisztus képe rendítette meg mélyen, amikor megpillantotta a kereszten, a földre helyezte koronáját és maga is a földig borult a kereszt előtt. Zsófia durván ráförmedt és kioktatta, hogy a kisasszonyoknak egyenesen kell állniuk, nem a földre borulniuk, mint a vén gebéknek.

András király a saját bajaival volt elfoglalva, nem volt ideje lányával törődni. Egyre nőtt az elkeseredés a pazarlások és Gertrud királyné idegen pártoló kizsákmányoló uralma ellen.

1213-ban a pilisi vérfürdő vetett véget az egésznek. Erzsébet ekkor 6 éves volt.