Testvérekre találás

Nyomtatás
aug3.jpgNem leszámolásra, megbélyegzésre, pusztításra van szükség, hanem testvérekre találni.
Megvagyok győződve arról, hogy a testvér felé kinyújtott kezet előbb-utóbb szeretettel megfogják.
A II. Vatikáni zsinat is kimondja, hogy: Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, és hogy egymásnak testvérei legyünk. Ez azt is jelenti, hogy sokkal jobban el kellene fogadnunk és meg kellene becsülnünk egymást.
Igen, ez az ideál, amelyet fontos lenne elérni, mégis tagadhatatlan, hogy nem sikerült mindenkor ezt az eszmét megvalósítani. Például Karl Rahner, a XX. század talán legnagyobb katolikus teológusa is így ír: „Senki sem kételkedhet abban, hogy a kereszténység történetében létezett egy majdnem kétezer éves embertelen, kereszténytelen és elvetendő antiszemitizmus... Az egyház közvetlenül nem felelős a holokausztért; kortörténetünk e borzalmas eseményének előidézésében sok más ok is lényegesen közrejátszott. De vajon lehetséges lett volna-e a holokauszt, ha nem burjánzott volna a lelkekben az antiszemitizmus, előtte oly sok évszázadon át egészen az egyház legfelső köréig és onnan lefelé a köznapi keresztényekig és az egyházi szónokokig?”
Az antiszemitizmusról könyveket írtak tele, nagyon összetett és sokrétű probléma ez, nincs lehetőség itt mélyen kifejteni, de az elmondható, hogy a kép itt is sokkal árnyaltabb, mint ahogy a közvélemény ezt beállítja.
Krisztus halála után a zsidók erőszakosan szembeszálltak az ősegyházzal. Amikor pedig a keresztény vallás vált elfogadottá, akkor „fordult a kocka”, és az ő szélsőséges csoportjaik nemcsak a pogány templomokat rombolták le, hanem olykor a zsinagógákat is. A hitbeli eltérésekből fakadó támadások voltak a legfőbb okai az ellenségeskedésnek, az igazságtalan megkülönböztetésnek oda és vissza.
Amikor nagy szentjeink, pl. Aranyszájú Szent János, Szent Jeromos, Szent Ágoston a zsidókról negatívan beszéltek, a hitük védelmében tették, mert például több keresztény a szertartásokon zsidó szokások szerint vett részt, egyfajta sajátos szektát alakítottak, a nekik nem tetsző keresztény tanításokat elvetették. A nagy egyháztanítók, hogy az emberek szemét felnyissák, hogy nem lehet egyszerre két csónakban evezni, részletesen kifejtik a meg nem értést, bizalmatlanságot és ellenségeskedést, ami Jézusnak saját népétől osztályrészül jutott: hogy magukat Tőle eltaszították, megölték.