Mária szűzi életformája

Nyomtatás
szept22.jpgMária szűzi életformája a maradéktalan Istennek való önátadás kifejezése, hogy ő szívvel és lélekkel, testestül-lelkestül „igent” mondott az isteni tervre, egész lényével kizárólag Istenhez tartozik.
A cölibátus, a tisztaság egy sajátos életút, amelyet a szerzetesek és a papok is követnek, de nem magasabb vagy alacsonyabb rendű, mint a házasélet. Körülöttünk minden  Isten ajándéka: az ízek, a fény, hogy a kezemmel meg tudok simogatni egy gyermeket, az, hogy egy férfi és egy nő a házasságban egymásnak ajándékozza magát... Az Egyház nagyra értékeli a házasságot, a szerelmet, a házastársi szeretetet, a hűséget, a szexuális életet – mindez Isten ajándéka.
A cölibátust, a szüzességet úgy fogom fel, mint egy áldozatot. Egy bárányt feláldozni, beledöfni a kést, meggyújtani alatta a tüzet, hogy elégjen, lemondani a fáradsággal felnevelt állat húsáról, a finom ételről azért, hogy kifejezzék az Isten iránti szeretetüket – ez volt az ószövetségi áldozat.
A szűzi élet nem magasabb rendű életforma, hanem szeretetből vett, önkéntesen és tudatosan vállalt áldozat, hogy ne teljesedjen ki az életem egy feleség által, hanem Isten legyen az én teljességem.