Az első pofon a legnagyobb...

Nyomtatás
okt18.jpgAmikor első alkalommal papként elmennem Csíksomlyóra – ez 150-200 kilométeres út volt –, előtte átnézettem az autót a légnyomástól kezdve az alvázig.
Rókus testvér készített nekem uzsonnát, kicsi párnát, ha netán az autóban kellene pihennem. Azóta vezettem pár százezer kilométert, és az, hogy most éppen Déváról Budapestre kell mennem, és még aznap vissza, nem megerőltető.
Az LGT énekelte: „Az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod.” Az erőfeszítés nem gyengébbé, hanem erősebbé teszi az embert. Egy édesanyának is az első gyermek adja a legtöbb feladatot, a többinél már beletanul. A fogyatékossággal született emberrel is, ha foglalkoznak, át tud lépni a korlátain, és emberhez méltó, szép élete lehet.